A Nyírvidék 1885. december 13-i számának mellékletében olvashatjuk, hogyan szervezték meg városunkban az evangélkus templom tornyából tűzestek alkalmával a riasztást.

„A tüzrendőri szempontból oly igen szükségessé vált telefon huzal, mint örömmel értesültünk végre létrejött. Az összeköttetés tehát az ág. ev. templom tornya és a tüzőrségi hivatali helyiség közt fel van állítva, a tűzjelzés megkönnyitve s ez által a lakosság nyugalma biztosítva. Ez intézkedéssel egyszersmind életbe lépett a város területének 4 kerületre történt felosztása is.

Az I. kerületbe tartozik; a kótaji utcza és a vasúthoz vezető kőut közötti városrész, amely ismét 3 szakaszra oszlik;

1. az evangel. toronytól a városi korházig húzott vonal és a kótaji utcza között eső terület;
2. a szentmihályi és a kótaji utcza közötti városrész:
3. a szentmihályi utcza és a vasúthoz vezető kőut közötti területei
4. kerületet képezi a város azon része, amely a vasuthoz vezető kőut a kis,- és nagy-debreczeni ut között fekszik. Ez ismét 3 szakaszra oszlik el ;
5. A vasúti kőut baloldalán és az érkertben továbbá a vasúti és a dohány-beváltó telepeken lévő épületek;
6. az evang. toronytól több utczát egyenes vonalban keresztül vágó s az ugynevezett Liskány-utig mint végpontig húzott választó vonal, és az evang. toronytól az érkert délnyugati szegletéig húzott vonal közötti terület; 3. az ev. toronytól a Liskány-utig húzott vonal és a két debreczeni utczta között fekvő város rész.

A III. kerületbe tartozik az a város rész, amely a kis- és nagy-debreczeni utcza és a Bujtos között fekszik. E kerület szintén 3 szakaszra osztatott.

1. Az evang. toronytól a kereszt-utczát, Róka utczát, a Serház utczát a Liget utczáig, mint végpontig egyenes irányban keresztül metsző osztó-vonal, és a kis s nagy debreczeni utczák közötti terület képezi;
2. az evang. toronytól a vásártéri korcsmáig mint végpontig húzott elválasztó vonal, vagyis a nagykállói utcza és a liget utczáig húzott vonal közötti városrész ;
3. a nagy kállói utcza és a Bujtos közötti terület.

A IV. kerületet képezi az a terület, amely a Bujtos és a kótaji utcza között fekszik; amely kerület hasonlóan 3 szakaszra oszlik;

1. az evang. toronytól a pazonyi utczát átvágva az epreskert utczán végig, vagyis az epreskert utcza kapujáig húzott vonal és a Bujtos között fekvő terület, melyhez az ószőlő is tartozik;
2. az ev. toronytól a Kossuth utczán átvágva a városkertig húzott vonal és az epreskert utcza közötti terület;
3. az evang. toronytól a városkertig húzott vonal és a kótaji utcza között fekvő rész.

A tüzeset a nagy harangnak 8 szori vagy 10-szeri gyors kongatása által adatik hirül.

Az után a kerület a nagyharangnak, a szakasz pedig a vékonyabb hangú harangnak, a kerület és szakasz számainak megfelelő kongatásával, jeleztetik.”

 

A cikkben említett régi utcák mai neve:

„kótaji utcza” = Vasvári Pál utca,

„szentmihályi utcza” = Bethlen Gábor utca

„a vasúthoz vezető kőút” = Széchenyi utca

Liskány-út” = Bottyán János utca

„kis,- és nagy-debreczeni út” = Virág és Luther utca

„Liget utcza”= Hunyadi utca

„nagy kállói utcza” = Szent István utca

„pazonyi utcza” = Dózsa György utca

 

 

1962-ig jártam a Zrinyi Ilona Leány Gimnázium ahol ugyan nem volt díszterem, de a tornateremben igen jó hangulatú bálokat rendeztek.Két olyan bálra emlékszem ahol részt vettem a nyitótáncban, de utána azonnal át kellett öltöznöm, az iskola egyenruhájába.Az osztálytermekben beosztottuk ki az, aki italt(Málnaszörp, szódavíz) és ki az, aki szendvicseket árusít, amit a szülők készítettek.A szülők mindig elkísérték a lányokat . Tanári kíséretben csak a kollégisták "részesültek". A többiek maradhattak 10 óra után is, persze nem túl sokáig.

Születésének 75., halálának 22. évfordulóján emlékezik Ratkó József József Attila-díjas költőre Petraskó Zoltán tagtársunk azzal a beszédével, amelyet 2009. szeptember 20-án mondott Kisrozvágyon (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). A településen két éve állítottak emléktáblát Ratkónak abból az alkalomból, hogy a második világégés után több éhező kis társával egy nyarat töltött el itt az őket befogadó falusi emberek önzetlenségének köszönhetően. A költő önéletrajzában így emlékszik vissza Kisrozvágyra: "Itt töltöttem gyermekkorom legszebb napjait”.

Sajnos az 50-60-s évek emlékeiből koromnál fogva nem sok mindent tudok írni, de szívesen olvastam a visszaemlékezéseket, élményeket Petraskó Zoltán írásában. Sok minden tetszik, ahogy olvasom, mi volt akkor a szokás a táncnál, nem voltak biztonsági őrök, de nem is volt rájuk szükség.....stb. Gratulálok! Máskor is szívesen olvasnék arról, régen "milyen volt?".Üdvözlettel.Széles Lászlóné

Kicsit meglepődtem a legutóbbi hozzászóláson, leginkább a néven. Ezek szerint van egy másik Cservenyák Katalin is a városban, aki adalékkal tud szolgálni a régi bálok hangulatához? (Célszerű lesz majd valahogy megkülönböztetni magunkat egymástól. Én mindenesetre mostantól a nevem mögé írom a becenevemet is.) Én zrínyis voltam, 1979-ben érettségiztem, és a mi báljainkat valamiért mindig a konzervgyár (közkeletibb nevén a "lecsó") sivár ebédlőjében rendezték. Az átható lecsószag persze nem igazán járult hozzá az igazi báli hangulathoz, de mi jól éreztük magunkat. A mi időnkben már nem volt kötelező a sötét alj, sötét öltöny, és a kolisok is szabadabban közlekedtek. Farmerben, ami akkor hatalmas divat volt, viszont tilos volt bálba menni (persze az ügyesebbek azért ezt is megoldották). Az ügyeletet a mi időnkben is a szülők - leginkább az apukák - látták el, óránként váltották egymást. Persze nem nagyon örültek neki, de nem nagyon volt más választásuk. Akkoriban még nem voltak biztonsági őrök. Nem is igen volt szükség rájuk.

A diákok báljain minden alkalommal felügyeltek a tanárok, s a szülők. Megjelenés: matrózblúz, sötét színű szoknya /lányoknak/, sötét öltöny /fiúknak/, s csak meghívóval!A kollégisták tíz órakor,esetleg egy kicsivel később kettessével sorakozva, tanári kísérettel mentek el a bálteremből /legtöbb esetben ez a tornaterem volt/. A feltűnő öltözködést pl.rövidebb szoknya, vagy a feltűnő magatartást pl.a partnerhez túl közeli táncot egy iskola sem tűrte el Azért nem volt ez elviselhetetlen, ahogy a mai fiatalok vélik.