A szarvasi csizmadiamesterről elnevezett utca

„Tallózzunk mezején régen volt, dolgos időknek. / Ősök jönnek elém, homokon várost alapítók”- dr. Vietórisz István Tirpákok című eposzának e kezdő verssorai is eszünkbe juthatnak a Városalapító atyák szoborkompozíciójának szemlélésekor. Nagy Benedek szobrászművész 2001-ben leleplezett alkotásán Petrikovics János alakja is felfedezhető.

A település földesura és a szarvasi csizmadiamester kézfogásának előzménye volt, amikor gróf Károlyi Ferenc Szarvason járva több gazdával találkozott, akiknek előadta betelepítési tervét. Többek között szabad vallásgyakorlatot is ígért az evangélikus hitű gazdáknak, akik közakarattal Petrikovics Jánost küldték el a grófhoz Nagykárolyba a részletek tisztázására. A köztiszteletnek örvendő Petrikovics felvidéki eredetű családja még Trencsényben kapott nemességet, majd Nyitrából költözött a jobb élet reményében Szarvasra. A „nemesgazda” előbb személyesen is meggyőződött a betelepítendő birtokról, mielőtt 1753 májusában, Károlyban átvette azt a pátenslevelet, amely a jövendő lakosoknak tett ígéreteket tartalmazta. „Ez az egyszerű, tanulatlan ember olyan szervező erőről tesz tanúbizonyságot, aminővel nem igen találkozunk még egyszer városunk történelmében. Fut, fárad és agitál; közvetít Harruckern (Szarvas földesura) és Károlyi között. Ékes szóval magyarázza a pátenslevél előnyeit, s úgy tesz-vesz, mintha legalább is anyagi érdekei fűződnének az elhagyott nyíregyházi tanyák benépesítéséhez.” Hála az ő agitálásának többen is útra kelnek, akik majd Nyíregyháza betelepítői lesznek. Gróf Károlyi Ferenc telekkel, házzal és földdel honorálta mindazon fáradozásait, amelyet a betelepítés érdekében tett. A kései utódok pedig 1966-ban, Hársfalvi Péter történész javaslatára utcát neveztek el róla. A kertvárosi Dugonics utcából nyíló kis utca így ma is méltán őrzi a várostelepítő ősök egyik kiváló alakjának, Petrikovics Jánosnak az emlékét.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2013. november 22. 16. o.)

Ilyés Gábor

www.beszelamarvany.lapunk.hu