Augusztus elsején rendkívüli, különös érettségi találkozóra gyűltek össze a Kossuth Lajos Gimnázium 1953-ban érettségizett 4.a  osztály volt diákjai.

Sajnos, a népes 42-es osztálylétszámból már csak 12, de nagyon lelkes "öreg diák" jelent meg. Túláradó szeretettel s nagy-nagy örömmel öleltük egymást keblünkre. Végtelen felemelő, megható érzés töltött el bennünket, hogy a 80 évhez közeledő, egyesek már "bottal botorkálva", de valamennyien már őszülő hajjal, boldog érzéssel érkeztünk a 60(!) éves találkozónkra. Sajnos, hogy már 22 osztálytársunk nincs az élők sorában, 4-en nem tudtak eljönni.

40 45 50 s 55 éves találkozókról többször olvashattunk már írásokat, a Kelet-Magyarország megyei lapunkban, de 60 évesről eddig még soha sehol nem jelent meg írás, ezért is rendkívüli ez az összejövetel.

A szokásos "életút" beszámoló előtt egy perces néma felállással adóztunk elhunyt tanáraink s osztálytársaink emlékének. Mindenekelőtt emlékeztünk a napokban elhunyt Dr. Margócsi József szeretett volt tanárunkra, a mindnyájuk "Jocó bácsijára" s Gidófalvi Albert volt osztálytársunkra, aki kedves feleségével együtt évtizedeken át szervezték a korábbi találkozóinkat.

Különlegessé tette e találkozónkat az is, hogy az "életúti beszámolók" után egy díszes a régi ALMA MATERÜNK  színes fotójával díszített névre szóló, díszes dokumentumot, emléklapot kaptunk valamennyien ajándékba, emlékbe.

Gidófalvi Albert nevére egy posztumusz emléklapot állítottunk ki s küldtük el családjának bizonyítva, hogy nem feledkeztünk el az évtizedeken át érettségi találkozóink kimagasló szervezési munkáiért.

Így nemcsak szívünkben-lelkünkben vittük magunkkal e nap eseményeinek nagyszerűségét, hanem kézzel foghatóan, kezükben is és így megmutathatjuk családtagjainknak: feleségeknek, gyermekeinknek, unokáinknak, dédunokáinknak, hiszen az utóbbi időben, már több osztálytársunk dédapa lett, közöttük én magam is.

Akik nem tudtak eljönni e nagyszerű találkozóra, azoknak levélben, postán küldtük el, a DÍSZ DOKUMENTUMOT, hadd örüljenek ők is és sajnálják, hogy távol maradtak.

Befejezésül egy finom közös ebédet fogyasztottunk el, melyet Havacs Józsi és barátai szerveztek, köszönet érte.

Hazaindulásunk előtt "szent fogadalmat" tettünk, hogy 1 év múlva "JÖVŐRE, VELETEK UGYANITT" találkozunk.

Szervezők nevében: Petraskó Zoltán, egy boldog dédapa