Folytatjuk Komiszár Dénes nyíregyházi polgámestereket bemutató sorozatát. Ezúttal a város második vezetőjét, Haczell Mártont ismerhetjük meg.

Haczell Márton (1848-1850)

A köztudatban téves „Hatzel” írásmód helyett maga a név hordozója által használt formulában, Haczell Márton (Szikszó, 1802. február 14.–Nyíregyháza, 1858. szeptember 10.) a ’48/49-es forradalom és szabadságharc alatti polgármestere volt városunknak.
 Id. Haczell Márton és Szlavikovszky Katalin fiát római katolikus vallásúra keresztelték.

Édesapja halála után, annak birtokának átvételére költözött Monokról Nyíregyházára 1848. áprilisában. Az 1848. május 23/26-i képviselőválasztási közgyűlésen bátyja, Antal tanácstag – 1850-54 között nyíregyházi polgármester – és Benczúr Miklós ügyvéd javaslatára őt választották meg a város elöljárójának. Első és legfontosabb feladata a nemzetőrség megszervezése volt.
 Még egy hónapja sincs hivatalban, amikor június 15-én „összeolvadt akarattal, közfelkiáltás útján” országgyűlési követté választották, de polgármesteri tisztéről nem mondott le, a választók nem hívták vissza. A város elöljárósága 10 pontban foglalta össze utasításait. Köztük volt az örökváltsági kárpótlás kieszközlése; az előjogok, kiváltságok eltörlése; az ország független külképviseletének kivívása; a népoktatás helyzetének javítása, néptanítói képezdék felállítása; a földadó csökkentése, az arisztokraták, valamint a „fényűzési cikkek” nagyobb adóztatása; a Debrecen-Nyíregyháza-Tokaj vasútpálya állami pénzen történő megépítése.

Az első népképviseleti országgyűlés július 5-én nyílt meg a fővárosban és augusztus végéig ülésezett. Haczell követi megbízatását július 6-án igazolta. Ezt megelőzően a június 23-i városi közgyűlésen – többek között – megbízták, hogy a nemzetőrök részére vásároljon 6 db dobot Pesten, valamint adja át a hon megsegélyezésére szánt kölcsönre a városunkban közadakozásból összegyűjtött pénzösszeget. Haczell teendőit távolléte alatt Krajnyák János helyettes polgármesterként látta el, majd annak 1849. április 2-án tífuszbetegség következtében történt elhunyta után Sztruhár (később Báthy) Károly tanácsnok, polgármester-helyettes.

Az országgyűlésben az Egyenlőségi Társaság padsoraiban foglalt helyet, tevékeny részese volt a vitáknak. Továbbra is szívén viselte Nyíregyháza gondjait. A város nehéz anyagi helyzetének megsegítésére kölcsönt vett fel.
1848 októberében a Honvédelmi Bizottmány Beöthy Ödön teljhatalmú kormánybiztos alá rendelte. Október 13-tól december közepéig újvidéki kormánybiztos. Az ország számára megőrizte a Komárom mellett legfontosabb katonai erősséget, a péterváradi erődöt, sőt, ő az, aki kitűzettette a nemzetiszínű zászlót a vár legmagasabb csúcsára az osztrák tábornokok asszisztálása mellett. 1848. október 16-án Újvidékről küldött levelet Nyíregyháza főbírájának és tanácsának. A Jellasics bánt dicsőítő rácok elleni kemény fellépéséről szóló rész után írta: „a nyíregyházi polgármester itt egészen más hangon beszél, mint a nyíregyházi polgártársaknak szokott, s félek, ha megszokom én a despotikus beszédmódot, hogy Nyíregyházán egyszer elfelejtkezve magamról … önök kedves polgártársaim bizonyosan meg fognak kövezni.”

1849 márciusában több más radikális képviselőtársával Kossuth Lajost, a Honvédelmi Bizottmány elnökét határozottabb fellépésre szólították fel a békepártiakkal szemben. Áprilisban a kormányzó-elnök a bácskai városok kormánybiztosává nevezte ki; feladata a nemzetiségek egymás közötti jobb megértésének elérése volt.

A szabadságharc leverése után, 1849. októberében Nyíregyházáról hurcolták el és a pesti, hírhedt Újépületben tartották fogva. Kötél általi halálra ítélik, azonban kegyelemből 6 évi várfogságra változtatták az ítéletet. 1850. január 29-ig töltötte be – papíron – polgármesteri tisztségét, amikor a császári biztos által kinevezett tisztviselői gyűlésen bátyját, Antalt állították a város élére. Ekkorra már teljesen megvakult. Olmützben, majd Josefstadtban raboskodott, birtokaitól megfosztották. 1856-ban szabadult. A hatóságok Nyíregyházát jelölték ki számára lakhelyül, rendőri felügyelet alatt: amolyan háziőrizet volt ez. Halála előtt nem sokkal, az 1858. július 4-én kelt végrendeletében ösztöndíj-alapítványt hozott létre.

A latin nyelvű egyházi halotti anyakönyvi bejegyzés szerint „Martinus Haczell compossessor” (birtokos) 1858. szeptember 10-én tért meg Teremtőjéhez, „hydrops” (vízkór) következtében. Két nap múlva Berger János katolikus pap temette el. Sírja már nem lelhető fel. Egy 1861-es városi közgyűlési jegyzőkönyvben méltatták „a haza szent ügyéért” kifejtett munkásságát.

Z. Szalay Pál festőművész 1925-ben készítette el portréját, amely a városházán látható. Az ő és bátyja, Antal nevét 1890 óta tér, 1969-től pedig az ott elhelyezett emléktábla őrzi, amelyen tévesen van feltüntetve polgármesteri hivatali ideje, ugyanis nem csak 1848-ban volt a város első embere.
Őrizzük kegyelettel ennek a becsületes, nagyszerű embernek az emlékét!

Forrás: Keleti Panteon (szerk. Kopka János), Megyei Levéltár, Tóth Sándor: „Koszorút a hősnek sírhalmára”.