A SZÖKŐKÚTRÓL, VAGY ÉLETFÁRÓL A KORZÓNÁL Amikor az "Életfát" megláttam, majdnem sírtam. Nem az Életfa miatt, mert más építészeti környezetben és városszerkezeti szituációban annak is vitathatatlan értékei vannak. A templom miatt. Dr. Simon László bejegyzéséhez csatlakozva annyit hozzáteszek, hogy a kivitelezéskor oly jellemző tákolásért SOHA nem a tervező a felelős. Sokat szenvedünk attól a mérnök szakmában valamennyien, hogy ebben a korrupt és szakmákat lebecsülő világban nem tudunk hatással lenni a terveink kapcsán megszülető alkotások színvonalára. A végeredmény a közgondolkodásban viszont sajnos szinte kivétel nélkül bennünket - tervezőket - minősít, nem pedig a folyamatban résztvevőket összességében, akik hozzájárultak ahhoz, hogy egy nem szeretem dolog, nem szeretem minőségben, nem szeretem helyen megvalósulhasson. Holott a folyamat sokszereplős. A minőség a kivitelező és a megrendelő közötti összefonódás miatt nem kérhető számon, én legalábbis erre gyanakszom leggyakrabban, ha látom, hogy a teleírt építési napló hatástalan, ... ha a támogatásból megvalósuló beruházás ellenőrzésekor a monitoring mindent rendjén lát. Én a templomunk miatt - egyébként református vagyok, azaz nem is "idevalósi" - voltam szomorú. Amíg az a mű ott áll, addig egy épkézláb benyomásunk nem lesz, egy használható felvétel nem készül városunk főterének egyik kiemelkedő épületéről, annak fő homlokzatáról, tornyáról, bejáratáról. Az egyik építészeti minőség kitakarja a másikat, az egyik építészeti minőség konkurál a másikkal. Ez az építészeti része. De városszerkezetileg, térszerkezetileg sem értem. A gondolkodáshoz jó tudni a Kossuth tér tengelyét meghatározó térelemek kronológiáját, azaz a Városháza, a Kossuth szobor és a katolikus templom építésének idejét. Az ide citált dátumokat az internetről szereztem, Margócsy tanár úr könyvében most nem néztem utána ... A lényeg az, hogy ha ezek a dátumok kb. helyesek, akkor a tengelyt kijelölte a Városháza (1872) és a templom (1902-1904), ebbe lépett be harmadiknak, azaz súlypont képző ként a tengelybe a Kossuth szobor 1912-ben. De mi ez a negyedik pont? A mi szökőkutunk ... Semmi féle történeti, vagy mai várostervezési, térszervezési ideát nem tudok tenni mellé, mert: • Egyetlen elem az pont, vagy hangsúly. • Két elem már egyenes, vagy tengely. • Három elem egy egyenesben már sor, ha azonos elemek ismétlődnek; vagy tengely hangsúllyal, ha különbözőek. • Négy elem ..., négy különböző elem egy sorban... olyan szerencsétlen. Nincs mit mondani, vagy utólag kitalálni hozzá. Az előző hármat nem én találtam ki, hanem tananyag. ... de én máskor is sírtam. Pl. akkor, amikor sok-sok éve a város kiszanált, elfuserált lila-zöld pavilonjait - évekig átfestés nélkül - betették a Rerrich Béla féle köztemetőnkbe. Végtelen bárdolatlannak, otrombának és kegyeletsértőnek éreztem az egészet. Szó szerint szíven ütött. Nem akartam elhinni, amit a szememmel láttam. Micsoda alpáriság. Én akkor úgy éreztem, nincs ebben a városban egy jó érzésű ember. Évekig ott voltak átfestés nélkül, aztán egyszer végre átfestették őket. Akkoriban egyetlen városvédőt sem láttam, vagy hallottam tiltakozni.