A Kossuth térből KŐ-tér lett, kivágták a legegészségesebb fákat, kiirtották az összes bokrot,  még Kossuth apánk kis virágos kertje is kőburkolatot kapott, lassú, kínos halálra ítéltetett a Síp és Egyház utcák közötti épületsor

VIII. rész: 1994

Az egyesület választmánya február 21-én megtartott ülésén a következő munkatervet fogadta el 1994-re:

- folytatni kell a Nemzeti Pantheonnal kapcsolatos gyűjtőmunkát

- képeslap gyűjtemény kiadása a régi Nyíregyházáról

- el kell készíttetni az általános iskolásoknak

- szóló helytörténeti olvasókönyvet; ismételten meg kell szervezni a Hősök temetőjében az ifjúsági tábort

- szorgalmazni kell annak a városi alapítványnak a létrehozását, amely a köztéri műalkotások fenntartását, számuknak gyarapítását szolgálná,

- meg kell kezdeni az anyagi és műszaki feltételek biztosítását a korábban a Nyírvíz-palotán lévő rétisas visszahelyezésére,

- az Északi temetőben a Temetkezési Vállalat javaslatára és költségére el kell készíttetni a Mindenki Síremlékét,

- emléktáblát készíttetni a Szent István utca elején lévő új épület falára, emléket állítva a korábban ezen a helyen működő művészképzőnek,

- méltó módon megemlékezni március 15-ről és a Hősök napjáról.

Ezen a nyáron is megrendezték az Ifjúsági Városvédő Tábort, amelynek keretében a diákok folytatták az előző évben megkezdett munkájukat, vagyis a Hősök temetőjében lévő sírok regisztrálását, letisztítását és újra feliratozását. A csaknem háromezer sírból 27 diák munkájának köszönhetően, 810 óra alatt mintegy 1200 készült el a két nyári tábor során. A regisztrált katonasírok adatait továbbították az érintett nagykövetségek felé.

Az augusztus 25–27. között a Komlón megrendezett országos találkozón az egyesületet dr. Fodor József vezetésével négytagú küldöttség képviselte.

Nyíregyháza Megyei Jogú Város 1994. augusztus 29-én határozott a Nyíregyháza Temetőiért Közalapítvány létrehozásáról. Az alapítvány kuratóriumi tagjai közé az egyesület titkárát, dr. Fodor Józsefet is beválasztották.

Az egyesület javaslatára is a város díszpolgárává választották dr. Katona Bélát, akinek elsősorban irodalomtörténeti munkássága elismerésre méltó.

Szeptember 9-én egy riport jelent meg a város főépítészével, Veres Istvánnal „Szebb várost szeretnék” címmel. A cikkre reagálva összegyűjtötte dr. Fodor József is a városfejlesztéssel kapcsolatos gondolatait. „Az a gyors és dinamikus városfejlődés, ami az elmúlt hatvan-hetven évben itt végbement, az örömök mellett valóban okozott sebeket is.” Ezt követően az egyesület titkára pontokba gyűjtötte össze ezeket a „sebeket”:

1. A Dózsa György utcán sikerült kiirtani minden második fát. A városközponttól a Vay Ádám körútig már csak 2–3 csenevész fácska van!
2. A Bocskai utcán a szép polgárházak portáljai engedéllyel, vagy anélkül „modernizálódtak”, szépségüket sikerült tönkretennünk.
3. A Kossuth teret KŐ-térré változtattuk. Kivágtuk a legegészségesebb fákat, kiirtottuk az összes bokrot, elvettük a régi tér minden varázsát. A vaskorlátot elbontották, de még Kossuth apánk kis virágos kertje is kőburkolatot kapott. (…)
4. A Petőfi tér zöldjét is sikerült csökkenteni, beépíteni úgy, hogy igazán normális esélye sem maradt az autóbusz pályaudvar valamikori bővítésének.
5. Kiirtottuk a Korányi úti védő erdősáv fáinak jelentősebb részét. A fákkal együtt eltűnőben a valamikor szépen metszegetett cserjesor. Pedig ez a fasor már-már elfedte az ott elrobogó autós szeme elől a húszezres lakótelepet, amit egyben jó levegővel látott el. (…)
6. Tönkretettük a Nagykörút eddig megépült szakaszait azzal, hogy csaknem hatszáz méterenként új benzinkút büdösíti az utat, és piros lámpáival beborította, szinte lehetetlenné tette a városon történő gyors és biztonságos áthaladás minden lehetőségét, esélyét.
7. Lassú, kínos halálra ítéltetett a Síp és Egyház utcák közötti épületsor. Ki törődik azzal, hogy hogyan érzik magukat az ott lakók?
8. A Szent István utca 2. sz. alatti beépítéssel halálra ítéltetett a belső (kis) körút kiépítésének egyedül reális nyomvonal vezetése. (…)
9. A Sóstógyógyfürdőt – úgy ahogy van – sikerült tönkre tennünk. A sikeres privatizálással elértük azt, hogy a csaknem megmenteni látszó régi fürdő épület, a Svájci-lak, víztorony, Krúdy szálló az erjedés, romlás, pusztulás képét mutatja. (…) A volt kisállomás épülete a teljes gazdátlanságot tükrözi. A kismozdonyt széthordják, ami marad, azt az idő vasfoga pusztítja el – gondozás híján.

Ennek, a szinte vádiratként is felfogható összegzésnek a keltezési dátuma: 1994. szeptember 10.

Egy november elején készült beszámoló, amely az egyesület eddigi tevékenységét foglalja össze, a korlátozott pénzügyi lehetőségekről ír: „Az évi személyi 120 Ft-os tagdíj nem elégséges a levelezések költségére sem. Mecénásaink felőrlődtek. A gazdasági kérdések megoldása – fizetések, bérezések és az adópolitika – BEZÁRTA tevékenységünk területét, megkötötte kezünket.” És mindezen negatívumok ellenére is: „Mégis élünk és teszünk! Erőlködünk, mert hiszünk a jóban, szépben, nemesben.”

szerző: Ilyés Gábor