III. rész: 1989

Aki ebben a városban él, legyen büszke is rá, hasson a környezetére, tekintse sajátjának

Mozgalmasan indult az 1989-es év is. Az egyesület január 18-án a Hazafias Népfront Városi Bizottságával közösen vitafórumot szervezett a Vay Ádám kiskörút északi oldalának beépítési tervjavaslatáról. A vita két „legkeményebb” kérdéséről tájékoztatták Csabai Lászlónét, a Városi Tanács elnökét is. „1. A térség – de különösen a Vay Ádám körút által érintett rész – lakói tarthatatlannak ítélik már az ott lakást. A rendetlenséget, a gondozatlanságot, a sok és növekvő szemétlerakást, és megbújó lehetőséget. Gyors bizonyosságot szeretnének a szanálásokkal kapcsolatban is – érthetően. 2. Nagyon keményen fogalmaztak a Körte úti (iskola melletti) új lakásokra és a homoksori lakásokra, de még inkább a garázsokra.”

Szintén az év elején 117 levelet és az egyesület alapszabályát juttatták el a város vállalatainak, intézményeinek vezetőinek azzal a céllal, hogy az egyesület munkájának, valamint céljainak ismertetésével támogatójuknak nyerjék meg őket. Hiszen ezek a célok „összeegyeztethetők az Ön által vezetett szervezeti egység városhoz való kapcsolódásának, a város iránt érzett felelősség és tenni akarás olyan céljaival, amely a város arányos, esztétikus fejlesztése, másrészt humánus és tárgyi értékeinek feltárása, gazdagítása, védelme érdekében közösen tehetünk.” A közös erőfeszítéseknek „ma sem lehet más alapvető célja, mint az, hogy Nyíregyháza megyeszékhely városában élő, minden állampolgár, felnőtt és gyermek, férfi és nő, ha részese környezete értékei megteremtésének, akkor egy kicsit legyen büszke is rá, hasson környezetére, tekintse sajátjának, mert csak így alakulhat ki, hogy jó szívvel tovább tevékenykedjen annak szépítésén, otthonossá tételén, gazdagításán, értékeinek megőrzésén.”

1989 márciusában az eddig végzett munka alapján nagy megtiszteltetés érte az egyesületet, hiszen az Országos Szövetség közgyűlésén titkos szavazással dr. Fodor Józsefet az Országos Választmány tagjai közé választották.

Április 10-én megtartotta az egyesület első közgyűlését, amelyet az alapszabály értelmében ekkor még 3 évenként volt köteles összehívni. A közgyűlést Fodor Géza elnök a következő gondolatokkal nyitotta meg:

„Változó világunk, társadalmi fejlődésünk nehézségei nem kedveznek az olyan fajta közösségi tevékenységnek, melyre együttesen vállalkoztunk; de úgy érezzük a hozzánk érkezett levelekből, javaslatokból, a rendezvényeken elhangzó véleményekből, hogy a városért érzett felelősség, a város szeretete, a lokálpatriotizmus él az emberekben.

Egyesületünk pedig erre hivatott, hogy azokat összefogja, felkarolja, támogassa. Segítse olyan helyzetbe hozni az immár megyei város Tanácsát, hogy az építsen és építhessen a felelősen gondolkodó tagtársaink által nyújtott javaslatokra, amikor a város fejlesztéséről – emberi arculatának, környezeti kultúrájának kérdéseiről dönt. Ha komolyan akarjuk venni az egyesület közösségi tevékenységét, márpedig úgy gondolom, a jelenlévők részvételükkel is ezt igazolják, akkor ez nem kis felelősséget is jelent! Miben kell, hogy kifejezésre jusson ez a felelősség?

Elsősorban:

• a realitások, a lehetőségek érdekmentes figyelembevételénél, egyben olyan javaslatok, feladatok végrehajtásának vállalásánál, amelyek kisebb és nagyobb városkörzetek fejlesztését, esztétikusabbá tételét szolgálják úgy, hogy abban a tevőleges részvétel is tetten érhető.

E felelősségben benne foglaltatik az is, ahogyan városunkról, környezetünkről, az adott lehetőségek felhasználásáról gondolkodunk és miként abban az emberről, a városlakóról, a közérzetének alakításáról és környezetének védelméről az emberi méltóság tiszteletben tartásával közös erővel tenni szándékozunk.

Bizonyára sokan vannak, akik boldogok és jól érzik magukat szűkebb környezetükben, családjukban, otthonaikban. De mi azt szeretnénk – s nekünk, akik e társadalmi szervezetben való tevékenységet vállaltunk, tehát azt szeretnénk, hogy Nyíregyháza lakói a tágabb környezetben, a nagyobb családban, az egyre gazdagodó városunkban, a lakókörzetben is érezzék jól magukat, és a városhoz való tartozás érzése minél inkább teljesedjen ki.”

A közgyűlés elfogadta a választmány által az egyesület hosszabb távú tevékenységéhez készült tervezetet. E fontos munkairat az egyesület figyelmét elsődlegesen az alábbi kérdéskörökre összpontosítja:

„városfejlesztési, városrendezési, rövid és hosszú távú tervek véleményezése,

közterületek (utak, terek) középületek (intézmények) városképi állapota, környezetükben való megjelenésének aktuális jelzése,

a városkörzetek, városrészek építési és rekonstrukciós terveinek véleményezése, stb.

a tagság által felvetett bejelentett kérdések, javaslatok minősített megvitatása, továbbítása az illetékes szervek felé,

a feladatainkhoz kapcsolódó társadalmi tevékenység szervezése, végrehajtásukban való tevőleges részvétel.”

A közgyűlés személyi jellegű kérdésekről is döntött, amikor a választmány tagjaivá választotta alelnöki minőségben Hidegkuti Lászlónét, Labossa Gusztávot és Lajtos Györgyöt. A Városszépítő Szakosztály élére Hidegkuti Lászlónét elnöknek, Labossa Gusztávot pedig titkárrá választotta.

Még 1989 elején emlékbizottság alakult azzal a céllal, hogy a város második világháborús katonai és polgári áldozatai részére emlékmű felállítását kezdeményezzék. A bizottság létrehozta a II. Világháborús Emlékmű Alapítványt. „Az alapítvány célja: változtatni azon a helyzeten, hogy Nyíregyháza megyei városban 44 évvel a II. világháború után egyedül a magyar halottaknak nincs emlékműve”. Az Alapítvány kuratóriumában a Városvédő Egyesületet dr. Fodor József képviselte. Pályázatot írtak ki az emlékmű elkészítésére és a Kelet-Magyarországban cikkek jelentek meg arról, ki hol látná legszívesebben az emlékművet. A város fél millió forintot szavazott meg az emlékmű elkészítésére, azonban a kiírt pályázat sikertelen volt, mivel a lektorátus nem találta egyik pályaművet sem megvalósításra méltónak, így a Hősök terén egy ideiglenes emlékjelet állítottak fel. (Az emlékművet 1991-ben sikerült megvalósítani.)

1989. május 28-án a Városvédő Egyesület kezdeményezésére – hosszú megszakítás után – Hősök napi megemlékezésre hívták a város polgárait. Először a Hősök temetőjében helyezték el az emlékezés koszorúit, majd megkoszorúzták Kisfaludi Strobl Zsigmond Hősök szobrát. Ezt követően a II. világháború nyíregyházi katonai és polgári áldozatai és elhurcoltjai emlékére ideiglenes emlékjelet helyeztek el a Hősök szobra közelében. Az ünnepségről így számolt be a Kelet-Magyarország tudósítója: „(…) Zúgtak a harangok és Mensáros László, Kossuth-díjas kiváló művész Pilinszky-verset szavalt. A jelenlévő több mint százfős hallgatóságnak dr. Fazekas Árpád, tudományos igényű értekezéssel felérő beszédet mondott, melyben a szabadságharctól, az 1956-ig elesett hősökre emlékezett. Mint mondta, egészen mostanáig tilos volt a II. világháború 12 ezer nyíregyházi áldozatáról beszélni, csak a fasizmus „utolsó csatlósa” megbélyegzés járta. Ugyancsak feltáratlan az 1956-os népfelkelés igaztalanul elítélt és kivégzett mártírjainak története, melyről csak a megyei tanács 1957-es, ún. „Fehérkönyve” írt”. (Kelet-Magyarország, 1989. május 29. 1. o.) Az ideiglenes emlékjelet Marinkás Mihály fafaragó, az egyesület tagja készítette.

szerző: Ilyés Gábor