50 éve kezdtek kinőni a házak a földből a Jósavárosban.

Építők napja alkalmából emléktáblát avattak június 6-án, vasárnap Nyíregyháza legnagyobb lakóterületén. Ezzel állítottak emléket mindazoknak (tervezőknek, építészeknek, az építésvezetőnek és az építőknek, akik 1971-78 között felépítették a Jósavárost.

♦

 Az eseményen Végh József, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Építész Kamara elnöke köszöntötte a vendégeket, felidézve, hogy az emléktábla ötlete egy közgyűlésükön merült fel, Seres Antal, a Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat volt igazgatója, korábbi kivitelező javaslatára.
Az ünnepségen a többi között beszédet mondott Szabó Tünde Sportért felelős államtitkár, országgyűlési képviselő, aki itt nőtt fel, Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke, aki itt lakott ifjú házasként albérletben, Nagy Szabina önkormányzati képviselő, aki kisgyermek kora óta itt él, Seres Antal, SZÁÉV volt igazgatója és Kulcsár Attila DLA, Ybl-díjas építész.

A hozzászólók felidézték az akkor még XVII. számú lakókörzet építését a kezdetektől, amikor megérkeztek ide debreceni házgyár vasbeton elemei, napjainkig. Az építkezésnek is köszönhető, hogy meg tudta duplázni lakosságát a szabolcsi megyeszékhely, s juthattak itt korszerű lakáshoz a családok ezrei.

A lakótelep elnevezésére a tanács még az építés megkezdésének évében, 1971-ben pályázatot írt ki, melynek nyertese Dienes Ö. István nyugalmazott műszaki ügyintéző, hímeskerti lakos volt. Így lett a 30 ezresre duzzadt lakótelep névadója a szeretve tisztelt, legendás Jósa András (1834-1918) Szabolcs vármegye egykori főorvosa.

A táblát Szabó Tünde és Nagy Szabina leplezte le, Seszták Oszkár koszorúzta meg.

Az avatást követő, építők napi ünnepségen Bíró László fújta el az 50 évet jelképező gyertyát, majd megköszönte a jósavárosiaknak, hogy megőrizték és szeretik a lakótelepet. A SZÁÉV építésvezetőjeként ő volt az, aki az építés éveiben mind a 3000 lakásban legalább egyszer járt, hogy ellenőrizze, hogya kivitelezés során minden a legnagyobb rendben legyen.

 A gyertya tervezője és készítője pedig egy építészből lett cukrász volt, aki a tálcára egy terepasztalt varázsolt a Jósaváros épületeivel.

                                                                                                                                                                                                                            Cservenyák Katalin

                                                                                                  (https://szabolcsihir.hu/helyben-jaro/2021/06/tisztelet-az-epitoknek-emlektablat-avattak-nyiregyhazan)

Az emléktáblát a Sz.-Sz.-B. Megyei Területi Építészkamara és a Nyíregyházi Városvédő Egyesület közösen állította.

Cservenyák Katalin, a Városvédő Egyesület elnöke személyes hangú beszédben szólt az ünnepélyes alkalom résztvevőihez.

Még egyetemista voltam, amikor egy nap összetalálkoztam az Ungvár sétányon a Kelet-Magyarország egyik akkori fotósával. Váltottunk pár szót, majd magával húzott a sétány elejére, az 1. számú ház elé.

Ha még nem éltél itt, nem is vagy igazi nyíregyházi – mondta, és mutatta, hogy itt ahány ablak, annyi lakás van.

Kikértem magamnak. Hogy ne lennék nyíregyházi, hisz két dédnagyapám is nyíregyházi volt, egyik készítette a Nyírvízpalota gyönyörű kovácsoltvas korlátjait és díszeit, másik pedig Kölnből Nyíregyházáig vándorolt, hogy megtalálja élete párját. Csodás hangja miatt hiába hívták a Milánói Scalába, ő maradt. Ha pedig énekelni támadt kedve, hát dalra fakadt az ékszerbolt nyitott ajtajánál, alkalmi közönsége nem kis örömére.

Nem gondoltam, hogy miskolci férjemmel néhány év múlva itt fogok lakni, a 11. emeleti mosókonyhából kialakított, egyik szolgálati férőhelyen, a 188. számúban. Azért nem nevezték lakásnak, mert annak kicsi volt. Mégis: ez a 189 lakásból álló tömb – melyben egy kis falu lakossága elférne - jelentette sok fiatal számára a lehetőséget az önálló életkezdésre.

 Életem egyik legszebb időszaka mindörökre a Jósavároshoz köt. 1985 márciusában itt csendült fel először a Nyíregyházi Városi Televízió szignálja. Itt volt olyan kiépített kábelhálózat, amely lehetővé tette, hogy a város széles közönsége, kb. 30 ezer ember otthonába kopogtasson minden hónap első hétfőjén műsorával az ország egyik legrégebbi közösségi televíziója. Kamerával jártuk Jósaváros utcáit, bemutatva az itt élők hétköznapjait, gondjait és örömeit, a fontosabb eseményeket, köztük a Jósavárosi Napokat, mely az Ungvár sétányra csalogatta a lakónegyed apraját, nagyját.

 S bár ma az építőket ünnepeljük, ejtsünk szót a névadásról, névadóról is. A Kelet-Magyarország 1971. szeptember 21-i számában hirdetett pályázatot a városi tanács az akkor még XVII-es számú lakókörzet elnevezésére.

Sok ötlet érkezett, végül a nyertes a „Boldog ember” jeligével beküldött pályázat lett, a névjavaslat a Jósaváros volt. Második díjat ítéltek oda az „Anonymus” jeligével beérkezett Erdőmellék, harmadik díjat kapott az „Első polgármester” jeligével beérkezett Inczédi-város elnevezés. Az 1. és 3. név javaslattevője Dienes Ö. István nyugalmazott műszaki ügyintéző, hímeskerti lakos volt,

 S hogy miért Jósa András? Szabolcs vármegye egykori főorvosa életének túlnyomó részében azért küzdött, hogy az emberek egészséges körülmények között, szép természeti környezetben éljenek és lakjanak. Az 1834-1918 között élt orvos alapozta meg megyénkben az ivóvízellátást, fúrott kutak létesítésével, szervezte meg a gyermekvédelmet, a kötelező gyógykezeltetést, követelte az egészségtelen cselédlakások felszámolását, építtetett a szegények, elhagyottak számára otthonokat; a megye összes kórházának építése az ő szervező munkájának köszönhető. Sürgette a fásítást, az erdő védelmét, Sóstófürdő fejlesztését.

Nemcsak szóban hirdette a természetközelségű, egészséges lakások építésének fontosságát, hanem éppen ott, ahol ez a XVII. lakókörzet kezdődik, a Garibaldi utca szegletén a „Jósa-vityillót”, majd az egészséges víz ügyének előmozdítására saját költségén létesítette a „Jósa-kutat” a Sóstói út másik oldalán.

A később felépült Jósaváros több ezer családnak nyújtott egészséges, korszerű lakást, a vidékről a városba költözőknek megélhetést.

 Így érthető, hogy a városvédő egyesület egy olyan lakótelepen társ emléktábla állításában, ahol minden betonból épült. Nincs ebben semmi ellentmondás.

Célunk Nyíregyháza természeti és épített értékeinek védelme, megőrzése, korszerű és esztétikus fejlesztésének elősegítése, a tájhoz – a történelemhez – a településszerkezethez illő szépítése, csinosítása, a helyi hagyományok ápolása.

Ebbe pedig pontosan belefér az erdő tapintható közelségében fekvő Jósaváros. A Sóstói-erdő közelében a házak szellősen épültek, köztük zöldellő parkok gondoskodnak az élhető környezetről, rengeteg fát ültettek a lakók is, melyeket óvnak, gondoznak. Itt közel az iskola, óvoda, bölcsőde, orvosi rendelő, az üzletek, játszóterek, sportpályák.
Mi ezt az élhető városrészt védjük és szeretjük. Őrizzük meg ilyennek, s törekedjünk arra, hogy még szerethetőbb legyen. Tisztelet a tervezőknek és építőknek.
Köszönöm a figyelmet.

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

Az emléktábla-avató ünnepségről Hudivók Róbert, a Városvédő Egyesület tagja készített fotókat.