Arcképcsarnok
150 ÉVE SZÜLETETT DR. VIETÓRISZ JÓZSEF
A Nyíregyházi Városvédő Egyesület nemrégen emlékezett meg a neves tanár-költő születésének 150. évfordulójáról. Ebből az alkalomból a Mesélő Nyíregyháza Városvédő Füzetek sorozatban, újra kiadta Vietórisz József verseinek válogatását, melyhez dédunokája, Szesztay Domokos írt bevezetőt. A füzet bemutatója egy kellemes hangulatú irodalmi kávéház keretében zajlott, melyen a költő leszármazottai is szép számmal megjelentek.
Vietórisz József 1868. április 27-én született Nyíregyházán. Középiskolai tanulmányait a helybeli evangélikus gimnáziumban kezdte, ahol nem csupán éles eszével tűnt ki társai közül, de költői tehetsége, ének- és tánctudása, valamint szeretetre méltó egyénisége is népszerűvé tette. A pesti fasori evangélikus főgimnáziumban érettségizett, majd az egyetemen görög-latin szakos diplomát és klasszika-filológiai doktorátust szerzett. Tanári pályafutását 1891-ben a Nyíregyházi Ág. Hitv. Evangélikus Főgimnáziumban kezdte meg, melynek két ízben igazgatója is volt. Innen ment nyugdíjba 1928-ban. 1894-ben kötött házasságot Somogyi Lenkével, házasságukból hat gyermek született. 1954. december 6-án hunyt el.
Vietórisz József élete végéig Nyíregyháza szellemi életének meghatározó egyénisége volt. Öt évtizedig volt a kaszinó titkára, melynek történtét is megírta, s ott találjuk nevét a Bessenyei Kör alapítói között is. A Nyírvidék rendszeresen közölte verseit, de megjelentek írásai a fővárosi lapokban is. Verseskötetei (Giuseppe versei, Orgonazúgás, Ars poetica mea, Sóhajok hídján), valamint a Senki Pál c. verses regénye (mellyel elnyerte az MTA Nádasdy-díját) méltán emelték kora elismert költői közé. 1937-ben a Kisfaludy Társaság is tagjai sorába választotta. Költészetének lényegét dédunokája, Szesztay Domokos így fogalmazta meg: „Talán nem vagyok egyedül, akit mindig megfogott költői életművében az a harmónia, ahogy ráirányítja figyelmünket az ember kapcsolódási pontjainak a családtól a szülőföldön és a nemzeten át az egyetemes humánumig és az Isten-hitig tartó, egymásba-egymásra épülő és egyre táguló köreire. Arra, hogy csak ezek együttes megélése útján tudjuk átérezni azt, amit Tamási Áron úgy fogalmazott meg: „azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne”.
Az evangélikus gimnáziumban ma is Vietórisz József két fohászát mondják el a diákok a nap kezdetén és végén. Emlékét az iskola falán márványtábla őrzi, az ő nevét viseli Nyíregyházán egy utca, valamint egy pedagóguskitüntetés is.
Az irodalmi délutánt a Korona Szállóban található Találkozunk kávézóban rendeztük meg. A beszélgetést Cservenyák Katalin elnök és Urbán Teréz alelnök vezette, a neves felmenőről Szesztay Domokos szolgált adalékokkal. Nagy Zsuka költő pedig Vietórisz verseiből olvasott fel.
A program élénk érdeklődés mellett zajlott le, zsúfolásig megtelt a kávéház, a résztvevőket kávéval és üdítővel vendégeltük meg, illetve a frissen megjelent füzet egy-egy példányát kapták ajándékba.