Jósa Jolán (1881-1950)

A Nyírvidék 1908. február 23-i számában a következő rövid hír jelent meg: „A vallás és közoktatásügyi miniszter báró Babarczy Jenőné született Jósa Jolánt a kótaji állami elemi népiskolához tanítónőnek kinevezte.” A regényes életű írónővel kapcsolatos kevés számú, szűkszavú irodalomtörténeti közlés mindeddig nélkülözte ezt az információt; számunkra viszont nem közömbös, nem feledkezhetünk meg róla a kótaji irodalmi utazásunk során.

Amikor ez a tanév véget ért, szintén a Nyírvidék hasábjain mondott köszönetet Nagy Ignácz kótaji igazgató tanító a június 25-i évzáró vizsgákon jól és szorgalmasan teljesítő tanulók nevében a jutalomkönyvekért, amelyek közül hetet dr. Jósa András vármegyei főorvos (Jolán híres apja), kettőt pedig a tanítónő adományozott. Az sem mellékes, hogy ugyanez az újság 1908. október 18-án arról tudósított, hogy Szabolcs vármegye közgyűlése megköszönte báró Babarczyné Jósa Jolán kótaji lakosnak a múzeumi adományokat. Ebben az időben tehát ott is lakott. Szerencsések voltak azok a gyermekek, akiket tanított; mert olyan távoli országról, népekről, állatokról és növényekről mesélt nekik, ahol képzeletük sem járt. Tanítónőjük ugyanis hosszabb időt töltött Paraguayban. De menjünk sorjában!

Nagybányai és németszőgyényi Dr. Jósa Andrásnak (1834-1918) és feleségének, Láner Olgának, hat leánya volt: Márta, Vilma, Andrea, Rózsa, Anna és Jolán.  A leányok örökölték polihisztor apjuk művészi hajlamait, aki nem csak híres orvos és régész volt; de műkedvelő színjátszó, rendező, író, díszlettervező és kivitelező, hangszer készítő és zenész. 1867 körül Műkedvelő és Színpártoló Egyesületet hozott létre Nagykállóban. Méltán írja róla az 1934-ben kiadott jubileumi kötet: „…akit e vármegyében mindenki ismert és szeretett; akinek soha nem volt irigye, csak lekötelezettje, aki annyi szenvedőn segített.” Jósa Andrásról érdemes megjegyezni, hogy igen jó kapcsolatban volt Kótajban a Jármy családdal és nagy tisztelője volt Kelcz Apollóniának. Jolán 1881-ben Nagykállóban született. Amikor apjuk elnyerte Szabolcs vármegye főorvosi székét, a család 1884-ben Nyíregyházára költözött. Itt a leányok a Kunike intézetben tanultak, ahol magas színvonalú művészeti képzés is folyt. A porosz származású Helmuth Kunike két nővérével Lyonból menekült Magyarországra, a nyolc osztályos nyíregyházi magán iskolát Anna Kunike vezette. Óraadónak megnyerték a legjobb gimnáziumi tanárokat (Leffler Samu, Vietórisz József); az ének és zene mellett az idegen nyelv (francia, német) tanítása is fontos volt. Színi előadásaik, hangversenyeik közkedveltek voltak. Jósa Márta ének- és zongoraművészi fellépései élményszámba mentek a városban. Vilma kiválóan hegedült. Andrea leánya, Virányi Sári a bécsi és a pesti zeneakadémián tanult énekes volt. Jolán is szerepelt már gyermekkorában nyilvános előadáson, így 1896 májusában a leányiskola székházavató ünnepén zongorázott, 1900 decemberében a Bessenyei Körben lépett fel. Nála az írásra való hajlam és bátorság is korán megmutatkozott; az Akadémia kézirattárában ugyanis találtak egy gyermeki levelet, amelyet Herman Ottónak a nyíregyházi Jósa házban tett látogatását követően a kis Jolán küldött „Ottó bácsinak.” Nyíregyházi tanulmányait követően Kisvárdán szerzett tanítónői oklevelet. Dolgozott apja főorvosi hivatalában, mint a Jósa-kutak vizének vegyelemzője.

A Nyírvidék 1901. december 20-án adta tudtul, hogy báró Babarczy Jenő, a 10. honvéd ezred hadnagya, eljegyezte Jósa Jolánt. (ezt megelőzően Andreát Virányi Sándor szolgabíró, Mártát Szent-Imrey Imre, az egri főkáptalan jószágigazgatója jegyezte el; Rózsa Szent-Imrey József, Anna Pazonyi Elek Pál, Vilma pedig később dr. Dohnál József nyíregyházi kórházi főorvos felesége lett).  Jolán esküvőjére majd csak 1905. február 28-án került sor. Férje két éves kiküldetésbe ment Paraguayba, Jolánt is magával vitte. Írásaikban nincs arra utalás, hogy mi volt Babarczy feladata, de többször járt Dél-Amerikában. Jolán preparátori képzésen vett részt, gyűjtést vállalt a Magyar Nemzeti Múzeum állattára számára, hét láda anyagot hozott haza. A Nyírvidék 1906. január 28-i számában jelent meg Jolán első színes, érdekes cikke, „Utazás Paraguayba” címmel. Március 11-én címlapon jelenik meg „Magyar nő az indiánok között” című írása. Év végére haza utazott, Paraguayból hozott háziipari tárgyakból rendezett kiállítást a szabolcsi vármegyeházán (Nyírvidék 1906. december 2. és 9.) 1907. május 5-én hozza a lap „Ipakarai tó” című érdekes tárcáját, ebben az indiánok által beszélt nyelvvel is foglalkozik. Az év végén tragédia éri, 11 hónapos kisfia, Károly, meghalt a Babarczy birtokon, a Somogy megyei Marczaliban. 1908-ban két színes írás jelenik meg külföldi útjáról: „Paraguay termiták, hangyák” és a „Móno” (saját majma), a Nyírvidék július 5. és augusztus 16-i számaiban. A majomról ifjúsági könyvet is írt, „Móno kaladjai” címmel (Franklin, 1929). Ugyancsak 1908-ban a szürke gémek életét tanulmányozza a Duna bácskai szakaszán; erről ír „Szürke gémek tanyáján” című két részes cikkében (Nyírvidék 1908. december 20. és 25). Paraguay még egyszer köszön vissza a Nyírvidék hasábjain, 1910. január 1-én „Idegen vizeken” című írása a kajmánokról szól. Apja régészeti tanulmánya alapján született „Hallstatti vagy nyíri kultúra” című cikke (Nyírvidék 1910. augusztus 28.)

Írásai felkeltik a Vasárnapi Újság érdeklődését is; 1909/1. számában hozza „Óév végén egy más világban” című színes írását Paraguay egy kis falujából, lakóikról, szokásaikról; számos fényképpel illusztrálva. Hasonlóak további, itt megjelent cikkei: „Santos”, Brazíliából; „Dél-Amerikai szokások”, „Vademberek” (Vasárnapi Újság 1909/26, 1910/6, 1911/2.) Nyíregyházi havi újság volt „A Hónap” (szerkesztette: Vertse K. Andor), melynek 1911. decemberi számában jelent meg Jósa Jolán „Özvegyek” című írása.

Jósa Jolán 1916-tól Budapesten egyetemi tanulmányokat folytatott, munkatársa volt a Néplapnak, majd Nyíregyházán a Nyírvidéknek. A kalandor szellemű bárótól született még egy gyermeke, Tibor, de elváltak. Babarczy Jenő az 1920-as évek elején hírhedt tisztje volt a Héjjas különítménynek, fegyveres csoportjának mátyásföldi bázisát kormánycsapatok ostromolták meg. A Britannia szálló ügyben hosszas vizsgálati fogságba került, de végül felmentették. Ekkor már egy 20 éves nagykanizsai nő volt a felesége, aki szülei akarata ellenére lett a társa.

Jósa Jolán írói, újságírói munkájának szentelte életét. 1916 októberében több cikket írt a Nyírvidékben, a szegény gyermekek érdekében, a háború kapcsán („Segítség”, „A hetedik nap”, „Anya és csecsemővédelem”).  1919. év második felében folyamatosan az ő politikai tartalmú tárcái jellemzik a Nyírvidék arculatát; elítélve a vörös terrort, de megbocsátást, jóvá tevést hangsúlyozva. Szeptemberben több cikkét kitakarja a román cenzúra. 1920. januárban, februárban a lap minden számában ír; a háziipar, az iparosok érdekében, a képzettség, iskolázottság szükségességét hangsúlyozva, az üzérkedés ellen. Február 26-án jelent meg a sokakat megdöbbentő hír: „Jósa Jolán a lap illusztris munkatársa” férjhez ment dr. Viciu Quintilius román főhadnagy, székelyhídi főszolgabíróhoz. Akkor, amikor a megszálló, a várost kifosztó román katonaság kivonult és a kétnyelvű Proclamatie megjelent, amelyben magasztalják magukat és fenyegetik a magyarokat. Ez felért egy hazaárulással! A polgári esküvőről csak egy násznagy nevét közlik: Lazarescu, román ezredesét. Ettől kezdve Jósa Jolán nevét hosszú éveken át le nem írta a Nyírvidék, kivéve 1925. április 26-án dr. Dohnál József gyászjelentésében. Abban foglaltak szerint Tibor és Andrea nevű gyermekei voltak. Van arra utaló adat, hogy tanított a híres búcsújáró kegyhely, Máriaradna (ma az Arad megyei Lippa része) iskolájában. Amikor az apjáról szóló könyvet írta (1934-ben), egy hozzá intézett levél szerint még második férje nevét viseli és Nagyváradon lakik. Később román férjétől is elvált és Magyarországra hozta a tőle született Andreát. Dr. Dohnál Jenő néhai nyíregyházi gyermekgyógyász főorvos Münchenben élő 87 éves leánya  - Mártha asszony, Jósa András dédunokája - visszaemlékezése szerint Andrea hosszabb ideig lakott náluk Nyíregyházán;  bizonyára mikor anyja a fővárosban dolgozott. Nem szívesen volt a rokonoknál, fiatalon menekült egy házasságba Szabados Béla (1894-1970) budapesti szobrásszal, aki közel 30 évvel lehetett idősebb nála. Amikor elváltak, az asszony Brazíliába ment, ahol egyetemen tanított.

1934. október 6-án olvasható újra Jósa Jolán neve, amikor a Nyírvidék méltatja apja születésének 100. évfordulójára írott könyvét, amelyre a vármegyei vezetés kérte fel. A kötetről később több méltatás jelent meg, például „Új Idők” 1936. május hónap. Ugyanekkor hetilapot indít Jósa Jolán „Nyírség” címmel. Az év szeptemberében a Magyar Rádió leadja hangjátékát Irinyi János életéről. Kiadta a Szabolcsi Szemle 1937/1-2. száma. 1938. március 5-én sugározta a Magyar Rádió „Deszkától deszkáig” című hangjátékát, Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója rendezésében; olyan neves színészek szereplésével, mint Csortos Gyula, Uray Tivadar, Tőkés Anna. A mű főhőse Kelemen László (1762-1814), tragikus sorsú alapító igazgatója a magyar hivatásos színjátszásnak, műfordító. A Jósa Jolán munkáját méltató írás úgy jellemzi őt, hogy „ügyes kézzel tudja megfogni a történelem különleges hangját”. Emlékezteti az olvasót felolvasásaira a Bessenyei Kör irodalmi szakosztályában; irodalmunk, tudományunk elfeledett nagyjairól (Nyírvidék, 1938. március 10).

Bessenyei Györgyről is írt rádiójátékot, 1941. szeptemberben sugározták; megjelent a Szabolcsi Szemle 1941/2-3. számában. A költő-hadvezér Zrínyi Miklósról „Kis képek egy nagy életből” címmel írt nyolc képből álló rádió-színjátékot, melynek kéziratát a Jósa András Múzeum őrzi. E rádiójátékban nagyon szép, régi magyar dalt is találunk: „Szállj le szép violám, mint harmat az égből, / Vetkőzzél le immár kegyetlenségedből,”. Budapesti lakcíme ekkor: I. kerület, Tigris út 19. fsz. 1. Számos helyen jelent még meg Jósa Jolánnak írása, így Az állatvilág folyóirat 1908/6. füzetében is értekezett a szürke gémekről; az 1937. évi Képes Szabolcs kiadványban a nyírségi népdalokból szemlézett. 1944-ben újra kiadták a Móno kalandjai című könyvét, a Nyírvidék január 13-i számában tudósít erről „Jósa Jolán nagy sikere” címmel, mint „akinek irodalmi sikerei mindig nagy örömet és együttérzést keltenek elsősorban Nyíregyházán,…érdekes és értékes könyv.” A tudósítás szerint a majom Budapesten és Nyíregyházán is vele volt. Paraguayra vonatkozó élményeit 500 oldalas kéziratba foglalta, ám ez kiadatlanul lappang.

1950. január 30-án szívbénulás következtében halt meg Nyíregyházán; unokaöccse, dr. Dohnál Jenő Báthory utca 18. szám alatti házában. Saját lakása a Jósa András utca 8-ban volt. Az Északi temetőben hantolták el, de nem a Jósa családi sírboltban. Sírhelyét az esedékességkor senki nem váltotta meg, így azt felszámolták az 1970-es években! Kár! Mert fényforrás volt, még ha egy ideig határainkon túl pislákolt is. Miként Irinyi Jánosról írta: „Ki tudja, hányan járnak itt közöttünk lobogva, pislákolva, vagy kialvó félben. Lássuk már meg! Lássuk, de ne oltsuk ki, ne fojtsuk el, tápláljuk a magyar fényforrásokat !”

Debrecen, 2015. március

Vas János