Miért szűnt meg városunkban a villamos közlekedés? Elgondolkodtam, hogy milyen jó volt a MÁV BÉRHÁZTÓL--SÓSTÓIG közlekedő villamossal utazni, keresztül a városunkon, a sóstói erdőn, különösen tavasztól-őszig, egész nyáron át. A nyitott kocsikban nem volt meleg, zsúfoltság, kellemes akácillat lengte be utunkat akácvirágzáskor...

Önkénytelenül a fülemben zsong Tolcsvay-Koncz örökbecsű, andalító dallamú táncdala:

"Az első villamos már elindult felénk,

csilingel, amerre jár

Az első első villamosra vár

a napsugár....."

...s mi is, de hiába. Talán már soha sem utazhatunk rajta...

1911. augusztus 7.-én indult el első útjára a jobb sorsra érdemes villamosunk, de sajnos, 1969. május 31.-én az utolsó kocsi gördült végig a városon. "Még csilingelt is..." Élt 58 évet.

Honnan ez az olthatatlan nosztalgiám a nyíregyházi villamos iránt? Elmondom.

Kevés ember dicsekedhet azzal, hogy még meg sem született, s már a nyíregyházi villamoson utazott, de én igen.

Történt ugyanis, hogy 1934.augusztus első napjaiban egy gyermekét váró édesanya szállt fel a Bessenyei téren a Sóstóra induló villamosra. A villamoson utazó egyik fiatalember felugrott s átadta a helyét...(ekkor még ez kötelező volt!) s pár nap múlva, augusztus 8.-án megszülettem!!!

Ez a fiatal ember nem volt más, mint a szép emlékű DIENES Ö. ISTVÁN kiváló helytörténész, sokoldalú egyéniség, családunkhoz sok szállal kötődő, édesapámnak jó barátja....felesége a kedves, aranyos Irénke néni 3 éven át óvónénim volt a Csillag utcai óvodában....

Az elemi iskolát a Széchenyi utcai Angol Kisasszonyoknál végeztem, ahová nagyapám kísért kézen fogva minden egyes tanítási napon. Természetesen villamosra szálltunk az Országzászló téren lévő megállóban...Akkor még volt Országzászló a téren, de sajnos, már régóta nincs!!!

Nagyapa átadott a "matereknek", majd tovább utazott a villamossal (átszállással) egészen Sóstóig. Ott a kádfürdőben töltötte az egész délelőttöt, visszajött értem, s tanítás befejezte után indultunk haza, nyilván, villamossal...

Később, már egyedül utaztam, mint középiskolás diák.

Az 50-es, 60-as években nagy "élet..." volt Sóstón, pedig még akkor csak a kád-, a tófürdő, később a parkfürdő üzemelt, de ragyogó szórakozóhely volt a Krúdy Szálló, éttermével, csodás konyhájával s különösen teraszával, ahol tavasztól-őszig kiváló tánczenekar működött.

Az akkori táncdalfesztiválok szinte valamennyi szereplője ellátogatott folyamatosan Sóstóra s a teraszon a fesztivál dalainak előadásával felejthetetlen hangulatot teremtettek, tomboló sikert arattak. Mi, fiatalok önfeledten táncoltunk órákon át.

Természetesen villamossal mentünk-jöttük, csak úgy csüngtünk rajta, "mint gyümölcs a fán...", óriási tömeg gyűlt össze minden egyes hétvégén...

1957 őszén egy aranyos, kedves kislánnyal ismerkedtem meg, aki a MÁV Bérházban lakott.

Hosszúra nyúlt az ismeretségünk, mert azóta már a feleségem, immár több mint 55 éve.

Állandó jelleggel villamossal jártam udvarolni a városközpontból a MÁV Bérházig, és vissza. Sóstóra már együtt utazgattunk rendszeresen a strandra, a Teraszra, a villamosjárat sajnálatos megszűnéséig.

Fel már nem támasztható, mert óriási költségbe kerülne a városunkon keresztül a síneket s a felső vezetékeket újra kiépíteni, de a városközpontot elkerülő sínek talán még megvannak s a Záhony fele közlekedő nagy vonat feletti vasúti híd is áll még. Egy motorvonat egy pár kocsival közlekedhetne Sóstóig, ez nem kerülne óriási költségbe.

Gazdasági haszna is lenne, hiszen érintené a tokaji piacot, korábban rengeteg utasa volna, nagy forgalmat bonyolítana le....

Csak elhatározás és akarat kérdése e nemes cél megvalósítása.....