A kisvonattal utaztunk Nyíregyházáról az akkori Bessenyei téri állomásról (ma Hősök tere) a Zemplén megyei Ricse községbe, s onnan már lovaskocsival Kisrozvágyra, mert a vonat tovább folytatta útját Zemplénagárdig. 1944-ig a balsai vasúti Tisza hídon át vezetett az út, de 44 ben felrobbantották s utána már csónakkal, komppal kellet átkelni a Tiszán.

Ez nagyon romantikus volt, mert amikor beértünk a Tisza közepébe ott merítettünk a Tisza vizéből s nagyokat ittunk, mert az akkor annyira tiszta, iható volt.

"Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza..." s valóban gyakran tértünk vissza.

A júniusi hónap, valami csodálatos volt, (s most is az), amikor a Tisza "kivirágzott", több millió kérész önfeledten járta a "násztáncát", de sajnos, pár óra múlva elpusztultak.

"Temető a Tisza, mikor kivirágzik...." - felejthetetlen ez a természeti csoda, mely csak a mi Tisza folyónk sajátja...

Élénken él az emlékezetemben, hogy nagymama nagy kanna tejet, s a hely kihasználásra a tejes kanna fedelébe frissen köpült vajat tett. Ezt lovas kocsi vitte Ricsére s ott átadták a kis vonat kalauzának vagy vonatvezetőnek s mi itt, a Bessenyei téri állomáson vártuk s boldogan vittük haza s milyen finom kávét, kakaót, madártejet, túrót készített Édesanyánk belőle.

Évtizedek múltán, már ifjú tanár koromban Kótaj községbe helyeztek tanítani, több kollégával együtt, mint "kijáró tanárok" utaztunk a kis vonattal nap-mint nap.

A vonat a MÁV bérházzal szemben lévő Fűtőházból indult s első megállója a Nagy állomás előtt volt, aztán a Bessenyei téren állt meg itt szálltunk fel mi pedagógusok s a Sóstói kitérő után, Sóstó, Nyírszőlős, majd Kótaj következett s nagyon sok utas száll fel, akik a különböző munkahelyekre utaztak, főleg mezőgazdasági üzemekben dolgoztak.

Kótajig kb. egy fél óra alatt ért oda a vonatunk.

Tavasztól őszig nagyon kellemes volt az utazás az erdőn keresztül, kellemes, szinte baráti társaság alakult ki, sokat beszélgettünk, olvasgathattunk, sokszor még a sakk s a kártya is előkerült,  télen már kevésbé, mert csak egy un. dobkályha volt s a kalauznak kellett fűteni, de mi utasok is "rátettünk egy-egy lapáttal", hogy meg ne fagyjunk, ennek ellenére valamennyien szerettük ezt a kis vonatot, ha egy kicsit lassú is volt, de "hangulata..." volt az utazásnak.

Sűrűn jártak a vonatok, mert szembejövő "ellen vonatok" is közlekedtek s mivel csak egy sínpár volt, így az egyes állomásokon kitérők is voltak s itt megvárták a szembejövő vonatokat.

Ezeken a járatokon az egyes falvakból az őstermelők szállították a termékeiket, ide a városunk piacára vagy "kész helyekre", a friss zöldséget, gyümölcsöt, tejet s tejtermékeket (vajat, sajtot, túrót, tojást s apró jószágot (tyúkokat, rántani való csirkéket, kacsákat, libákat) hoztak.

Ezeknek az értékesítése után bevásároltak városunk boltjaiban ipari termékeket, különleges fűszereket, ruhaneműket, cipőket stb.

Élénk forgalmat bonyolított le a kis vonat s nagyon szomorú, hogy megszüntették.

Nagyon egyetértek a Kelet-Magyarország megyei lapunk szeptember 21.-i számában megjelent Miskárik László nyírteleki kedves olvasó levelében foglaltakkal, hogy a "tetszhalott" állapotban lévő kis vonatot újra kell éleszteni, mert még lehet, mert még az "ügyes", lelketlen fémtolvajok nem szedték fel a síneket s a talpfákat, még megmenthető lenne....s ez valamennyiünk érdeke volna.

Eddigiekben főleg gazdasági vonatkozásokról írtam, de a kulturális vonatkozások sem elhanyagolhatóak, sőt egyaránt fontosak. Sóstó, nyíregyháza gyöngyszeme, a négy fürdő objektumával, az állatkerttel s a múzeum falujával, mind megannyi látogatót vonz.

Az autóbuszos közlekedésen túl, más alternatív utazási lehetőséget is kellene biztosítani. Nyáron a tömött, levegőtlen, agyonzsúfolt járatok mellett, sokkal kellemesebb a sóstói gyönyörű erdőn keresztül vezető úton, a nyitott kocsikkal közlekedő kis vonattal utazni.

Miért fosztjuk meg mindezektől a lehetőségektől az utazni vágyó közönségünket?!!!

Sürgős intézkedést követel ezen hiányosságok megszüntetése!

Minden érv amellett szó, hogy fel kell ébreszteni, minél hamarabb, a hosszas Csipke Rózsika álmából a kis vonatot. Ezzel tartozunk az ide látogató kedves vendégeinknek, s önmagunknak, ha azt akarjuk, hogy minél többen látogassanak el hozzánk.

Petraskó Zoltán városvédő