Július 5. és 7. között a háromfős nyíregyházi delegáció Kecskemét vendégszeretetét élvezhette, hiszen ez a város adott otthont a Város- és Faluvédők Szövetsége XXXI. Országos Találkozójának és Konferenciájának. A nagy hőség ellenére az ország minden szegletéből sereglettek a városvédők, hogy ismerkedjenek a hírös város nevezetességeivel, előadásokat halljanak a Kárpát-medencei szecesszióról, szekcióüléseken vitassák meg a hallottakat, majd kiránduljanak Bugacpusztára, illetve alternatívan Tiszaalpárra és Kiskunfélegyházára.

A regisztráció során mosolygó hölgykoszorú fogadta az érkezőket a városháza földszinti előterében, s irányította településenként a megfelelő asztalokhoz. Miután aláírásunkkal igazoltuk jelenlétünket, ajándékcsomagot kaptunk: a szokásos turisztikai prospektusok mellett a tájékozódásunkat segítő térképeket és egy agyagba égetett emlékplakettet a városháza épületével. Díszes kivitele és tartalmassága miatt külön meg kell említeni a meghívót, amely szintén a csomag része volt. A város polgármesterének, az országos elnöknek és az egyesület elnökének köszöntője üdvözölte a találkozó résztvevőit. A részletes program után a plenáris ülések előadásainak szinopszisai olvashatók, mintegy kedvcsinálónak és örök emlékül a rövid emlékezetűeknek. A szép fotókkal illusztrált igényes kiadvány nem tartja titokban, hogy a rendezvénynek támogatói is vannak. Köszönet a támogatóknak és a szponzorokat megnyerőknek, hogy egy ilyen emlékkel lehettünk máris gazdagabbak.

Sajnos a szálláshelyünket nem foglalhattuk el azonnal, pedig a hosszú út után jól esett volna felfrissülni. Miután ez megtörtént, már rohanhattunk is megismerkedni a városháza műemlék épületével, a város egyik szecessziós ékességével. Lechner Ödön építész e remekének a megcsodálása után egy szakavatott idegenvezető mutatta be nekünk a város nevezetességeit, tárta fel titkait. (A buszos városnézők az idetelepült autógyárat is megtekinthették – nem mindenki örült ennek.) Megcsodálhattuk a Cifrapalotát, a volt zsinagóga épületét, benne Michelangelo néhány híres szobrának a gipszmásolatát, a templomokat és a főtér néhány szecessziós épületét. A meghívó szerinti két kiállítás (Zsolnay épületkerámiák, valamint szecessziós építészeti fotó- és tervkiállítás) megnyitójára már nem maradt energiánk, így inkább pici pihenéssel erőt gyűjtöttünk az esti programokra.

Ráday Mihály köszönti a Találkozó résztvevőit

A városháza dísztermében a város polgármestere, a Város- és Faluvédők Szövetségének elnöke, az Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselője és a Kecskeméti Városszépítő Egyesület elnöke köszöntötte a találkozó résztvevőit. A köszöntők után Ráday Mihály elnök emléklapot adott át a jubiláló egyesületeknek, így a mi negyedszázados egyesületünknek is. Megható pillanat volt, amikor Ráday Mihályt is köszöntötték születésnapja alkalmából és szép dallamokkal megszólalt a városháza harangjátéka. Mintha tudta volna a harang, hogy most éppen köszöntés folyik és a 70. születésnap alkalmából 7 percig zenélt – nemcsak az ünnepelt örömére. E derűs és megható közjáték után a Podmaniczky-díjak átadása következett. Többen is kiérdemelték városvédő tevékenységükkel e díjat, a nevüket lehet is majd olvasni különböző helyeken, itt most csak a tapolcai egyesület elnökét, dr. Zsiray Ferencet emelném ki, aki nem tudott arról, hogy a díjazottak között van, így teljes meglepetéssel és annál nagyobb örömmel vehette át megérdemelt kitüntetését.

Az ünnepi pillanatok után a polgármesteri fogadás következett a városháza udvarán. Erről csak röviden: finom falatok, hűsítő gyümölcsök.

A másnapi plenáris ülések központi témája a szecesszió volt. Egy bevezető előadás után Kecskemét, Szeged, Marosvásárhely, Nagyvárad, Temesvár, Szabadka, Kárpátalja és a Felvidék szecessziós épületeivel ismertettek meg bennünket a téma szakavatottjai. A lankadó figyelmet egy-egy kávészünet és az ebéd tette újra éberré. Délután szekcióülésekre vonult a társaság. Az ifjúsági szekció munkájában csak megfigyelőként hallgattuk hol, milyen ifjúsági munka folyik, s mit lehet ezekből az ötletekből városunkban is megvalósítani. Itt hangzott el az az ötlet, amelyet később a Konferencia is elfogadott, hogy legyen Városvédők napja, amikor az ország egyesületei egy napon megmutathatják magukat. Rövid szusszanás után megfogalmazódtak a szekcióülések ajánlásai és elfogadtuk a nyilatkozatot.

Millisits Máté előadását tartja

Ezt követően – a kiadott programtól eltérően – megtörtént a vándorbot átadása és átvétele is. Mint az egyesület mezei titkárát, engem ért a megtiszteltetés – a polgármester úr egyéb elfoglaltsága, az elnök úr betegsége miatt nem lehetett jelen ezen az eseményen – hogy átvehessem a vándorbotot. A vándorbot átvétele után röviden elmondhattam, hogy a vándorbot hazatért. Hazatért, hiszen 2001-ben Nyíregyházáról indult az útjára, hogy ezt követően a rendező városok felszalagozzák és a dr. Fodor József hozománylevelének felolvasását követően átadják a következő évi rendező településnek. (Sajnos ez a felolvasás idén elmaradt, mert nem találták az írást.) Elmondtam, hogy Nyíregyháza városát 1991, 2001 után immár – az országban egyedüli településként – harmadszor éri az a megtiszteltetés, hogy az országos találkozó házigazdája lehet. Invitáltam a jelenlévőket, hogy 2013-ban látogassanak el Krúdy Gyula, Benczúr Gyula és Váci Mihály városába, a tirpákok városába, amelyet hitből és homokból építettek. Jöjjenek Nyíregyházára, hogy a kecskemétiek után tapasztalják meg a szabolcsi emberek vendégszeretetét is. A napot bográcsos vacsora zárta a Népi Iparművészeti Múzeum udvarán.

A találkozó harmadik napján két kirándulás közül választhattak a résztvevők: a társaság egyik fele Bugacpusztára kirándult, ahol egy pusztaprogram várta őket csikósbemutatóval, kocsizással, lovaglással és a szürke gulya megtekintésével. Mi Tiszaalpárra indultunk, ahol az Árpád Művelődési Házban Vajda Márta fogadott bennünket és sorra kaptuk a programokat, melyek végén megállapíthattuk, hogy ez egy kis találkozó volt a nagy találkozóban. A vendéglátókból áradt, hogy mennyire szeretik településüket, amelynek minden szegletét, értékét meg akarták nekünk is mutatni. Egy egész napra való programmal kedveskedtek, de csak kb. 2,5 óráig maradhattunk. Így picit sietve, de megtekintettük a Várdombot, a római katolikus templomot, ahol hallhattuk a helyi zenetanár orgonajátékát, távcsövön keresztül szemlélhettük a környék madárvilágát és megnézhettük a skanzent. A találkozót finom ropogósra sült tiszai halak elfogyasztása zárta, miközben a helyi népdalkör zengedezett. De még nem ért véget a programunk, mert Kiskunfélegyháza városházáján várt bennünket Ficsór József, aki beszélt a település múltjáról és bemutatta a városháza épületét. Bár már eléggé fáradt volt a társaság, mégis élvezetes és érdekes volt az előadás.

A kiskunfélegyházi városháza épületében

Végezetül Bugacpusztán találkozott újra a két csapat. Az országos és a helyi elnök megköszönte a segítőknek a munkáját, majd bezárták a találkozót. Ebéd. Visszaindulás Kecskemétre, majd hazaút.

Bugacpusztán a záróebéd

2013-ban találkozunk Nyíregyházán!

A vándorbot egy évre hazatért. Az egyesület irodájában figyelmeztet bennünket, hogy házigazdák lettünk. Feladatunk van, nem is kevés!

Szöveg: Ilyés Gábor.

Fotók: Kotricz Tünde (Debreceni Városvédő Egyesület)