Krúdy terasz, Korona, Bacsik, Jereván - bálok, álmok, emlékek nem is oly régről

Az új honlapon új rovatokat indítunk. A Szemtanú menüpont alatt idézzük fel városunk régmúlt eseményeit, "nosztalgiázunk" egy kicsit, hiszen a fiatalabb generáció, mit sem tud a korábbi évtizedek Nyíregyházájáról....
Tekintettel arra, hogy most kezdődött a farsang időszaka idézzük fel, milyenek voltak a régmúlt "mulatságai..." a bálok, a táncos szórakozások városunkban...!
Mint a "régmúlt idők tanúja" megpróbálok, a teljesség igénye nélkül, egy pár eseményről írni...

Legimpozánsabb helye e táncmulatságoknak a városunk szívében található

"KORONA" SZÁLLODA, ÉTTEREM ÉS CUKRÁSZDA

Az épület történetéről nem óhajtok részletesebben írni, hiszen ezt már megtette korábban Dr. Margócsy József tanár úr, levéltári kutatásai alapján, nagyon részletesen, a tőle megszokott pontossággal s igényességgel.

A bálok színhelyéül az épület emeletén található nagyterem szolgált. Évtizedekkel ezelőtt ( ez nem személyes tapasztalatom, hiszen én még akkor nem éltem, de édesapám mesélt erről, aki személyesen  részt vett ezeken az összejöveteleken) a nagy "vitézi megyebálok" zajlottak itt...
Ekkor az épület közepén kocsi bejárat volt, itt érkeztek hintókon, parádés kocsikon, konfliskocsin s fiákeren a megye, sőt a szomszédos megyék földesurai, családtagjaikkal, gyönyörű szép lányaikkal együtt. Érkeztek a katona s huszár tisztek, magas rangú hivatalnokok, főispánok, ispánok szolgabírók, polgármesterek s családjaik. A hölgyeknek nagyestélyi ruha s arany vagy ezüst cipő, csodás ékszerek, első bálozó kislányoknak a magyaros "párta..", férfiaknak sújtásos díszegyenruha, frakk, szmoking s cilinder, mindkét nemnek a fehér kesztyű volt a kötelező viselet...
Kiváló zenekar szolgáltatta a tánczenét. Kötelező nyitó tánc volt a Palotás, a magyar csárdás, a bécsi keringő, a francia négyes, a spanyol tangó stb.
A vitézi megyebálokon túl, az egyes szakmák területén dolgozók is megrendezték saját farsangi báljukat. Így az orvosok, jogászok, mérnökök, pedagógusok, mezőgazdászok, iparosok, kereskedők stb. Ezek is nagyon színvonalas összejövetelek voltak. Több alkalommal szerveztek úgynevezett jótékonysági bálokat, ahol a bevétel valamilyen nemes célt szolgált.

„Mindenkinek van egy álma”

Később, az 50-es években ragyogó táncolási lehetőséget biztosított a sóstói Krúdy szálló terasza. Kora tavasztól késő nyárig városunk fiataljai tömött villamosokkal érkeztek Sóstóra, ahol kiváló tánczene fogadta a táncolni vágyó fiatalokat. Nagyon sok fővárosi, akkor feltűnt táncdalénekes érkezett ide szombatok és vasárnapok délutánjain. Emlékezetes az az este amikor többek között Harangozó Teri, akkor még vékony, törékeny, ragyogó fekete szemű kislány belekezdett a „Mindenkinek van egy álma..."című dalába. Az ifjú közönség felállva, szűnni nem akaró, viharos tapssal fogadta s tangóztunk, keringőztünk, chachatáztunk az utolsó villamos indulásáig. Előfordult nem egyszer, hogy lekéstük az utolsó villamost is, és gyalogosan indultunk haza a régi (most a Korányi utcába torkolló) úton, hiszen az erdőn keresztül vezető út az csak jóval később épült meg.

„Én táncolnék veled”

Volt még a város szívében egy kerthelyiség a JEREVÁN. Szerény berendezésével (kecskelábú asztalok, vas székek stb.), mégis hangulatos, táncos, varázslatos szórakozó hely volt. Kiváló tánczenekara, olcsó söre, kávéja, finom fagylaltja tette népszerűvé....
Nyári délutánokon, estéken családok telepedtek le egy-egy asztalnál. Elhozták fiaikat, kislányaikat s ha „rázendített" a zenekar, indult a tánc.
Egy „Fekete hajú kis gimnazista...” kislány, piros, magas sarkú cipőben tipegett az egyik asztalhoz, s leült édesanyja mellé. Gyors elhatározás: ezt a kislányt meg kell ismernem. "Én táncolnék veled...." gondoltam magamban, s minden bátorságomat össze kellett szednem, hogy odamenjek az asztalukhoz, bemutatkozzam, s engedélyt kérjek édesanyjától, hogy kislányát felkérjem egy táncra, mert ez akkor még kötelező volt..., az engedély megadása után, végtelen nagy örömmel tangóztunk, keringőztünk s boldogan kísértem vissza tánc után édesanyjához, mert akkor még  ez is kötelező volt...
Sajnos, évek múltán fokozatosan ment tönkre e végtelen hangulatos kerthelyiség s évek hosszú sora telt el, míg végre csodálatosan, fényűzően, óriási magas költséggel átépítették, de azóta is elgondolkodom...., vajon a régi varázsát miért nem sikerül visszaadni???!!!

Bacsik - a Luther ház sarkán

Említenem kell még a BACSIK CUKRÁSZDÁT a Luther ház sarkán. Három helységből állt, az első a "futó vendégek" részére szolgált, itt finom kávét
(szimplát 1 Ft 50 fillérért, egy dupla 3 Ft.-ba került (mert akkor még lehetett kérni kisebb adag szimplát is...), fagylaltot és cukrászsüteményeket nagy választékban vásárolhatott a betérő vendég.
Beljebb volt a "kék szalon..." Itt a szőnyeg és a bútorzat kárpitja világoskék színben pompázott, akinek több ideje volt, az itt foglalt helyet.
Még beljebb volt a bordó szalon, itt minden bordó színű volt... A sarokban állt egy zongora, ahol a szép emlékű Csengeriné, később Marsó Jancsi játszotta nagy átéléssel, művészi színvonalon az akkor éppen „menő" táncdalokat, slágereket... Híres dobos volt Kazár Pál, aki virtuóz dobolásával fokozta a jó hangulatot...
Meghitt hangulat uralkodott itt, hosszan tartó ismeretségek születtek, sokan itt találták meg életük párját. Házasságok születtek az ismeretségekből, egyesek már túl vannak az aranylakodalmon is, s boldogan gondolnak vissza ifjú koruk e csodás szórakozó helyére....

Gólyabál és gombavató

A teljesség igénye nélkül szólnom kell még a diákbálokról. A főiskolák, középiskolák, de még az általános iskolák is tartottak táncos összejöveteleket.
Emlékezetesek a gólyabálok, melyek az elsőévesek ismerkedését szolgálták, s az érettségi előtt állók "szalagavatója", amit korábban "gombavató”-nak neveztek (zöld vagy piros gombot tűztünk a gomblyukunkba), s már az Alma Mater-től való búcsúzást szolgálta..
Komoly problémát okozott egyes iskoláknak, ahol nem volt tornaterem vagy nagyobb méretű díszterem, hogy hol rendezzék meg ezen táncos összejövetelüket.
A Zrínyi gimnázium is hasonló gondokkal küzdött s nem egyszer a Konzervgyárban voltak kénytelenek megrendezni e találkozókat, de mondanom se kell, hogy a "genius loci..." nem tette lehetővé a színvonalasabb szórakozást...
A diákbálok zenéjét a diákokból alakult zenekarok szolgáltatták. Talán a leghíresebb Huszár Emil zenekara volt, dobosa Kovács Győző, szinte valamennyi iskolában ők játszottak, magas művészi színvonalat képviseltek...

Hadd említsem meg a régi leány polgári iskolát (az 50-es években alakult újjá V. sz. általános iskola néven), amely a Luther utcában működött, a jelenlegi kétsávos út helyén. Itt az emeleti díszteremben nagyon ragyogó, színvonalas táncdélutánok zajlottak...

A felsorolás nem teljes, ez bővíthető, hiszen mindenkinek vannak emlékei az 50-es, 60-as évek nyíregyházi farsangi mulatságairól, kérem, írják meg bátran, egészítsék ki írásomat, mert így lesz teljes a kép, hogyan szórakozott Nyíregyháza lakossága évtizedekkel ezelőtt...


Nyíregyháza, 2011. január 17.

Petraskó Zoltán "egy szemtanú..."

Nyíregyháza, Damjanich u. 4-6.

Telefon: 42/400-187

e-mail: nyirvave@gmail.com

 

Legyen Ön is Városvédő!

Támogassa adója 1%-val egyesületünket!

Adószámunk:    19214050-1-15

 

Tájékoztatjuk kedves Tagtársainkat, Látogatóinkat, hogy honlapunkon a névtelen hozzászólásokat a rendszer 24 órán belül törli.

OTP-nél vezetett számlaszámunk:

11744003-20047720-00000000

 

Ki olvas minket

Oldalainkat 56 vendég és 0 tag böngészi

Egyesületünk a Facebookon

facebook logo

Copyright � 2018 Creative. All Rights Reserved.