Az évfordulók kiváló lehetőséget teremtenek arra, hogy egy-egy emlékezésre méltó, de mégis méltatlanul elfeledett életútra alkalmanként ráirányítsuk figyelmünket. Ezt teszi a Jósa András Múzeum is, amikor 2012. november 22-én, 11 órától egy kiállítás megnyitásával emlékezik Osváth Imrére, a száz éve született nyíregyházi szobrászművészre.

Osváth Imre 1912. november 19-én látta meg a napvilágot Bartha Margit és Osváth Antal harmadik gyermekeként. Az épületszobrász édesapjának a Víz utcában volt a műhelye. Imre a Községi Jókai Mór Polgári Fiúiskolában töltött diákévek után édesapja mellett és műhelyében sajátította el a szakma fogásait, sőt annál többet!

A Hősök temetőjében 1930. május 25-én leplezték le a Hősök emlékoszlopát, amelynek turulmadarát Osváth Imre faragta kőbe.

1930 szeptemberében Kisfaludi Strobl Zsigmond magánműtermébe invitálta, majd 1931 októberében sikerrel felvételizett az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, ahol hivatalosan is Kisfaludi Strobl tanítványa lett.

1934-ben készítette el a máig legismertebb alkotásait. Országzászló emlékművét szeptember 2-án leplezték le az akkori Horthy Miklós (ma Országzászló) téren. Dr. Jósa Andrásról készített bronz mellszobrát a Szabolcs vármegyei Orvosszövetség megbízásából készítette és a múzeumalapító születésének a 100. évfordulója alkalmából, 1934. november 30-án leplezték le.

Ötödéves hallgató a főiskolán, amikor 1935-ben elnyeri a Hóman Bálint vallás és közoktatási miniszter által meghirdetett pályázatot Székely Bertalan festőművész mellszobrának az elkészítésére. A nagyméretű kőportré el is készült és 1936-ban felállították Budapesten, az Epreskertben.

Már főiskolai évei alatt több vidéki köztéri szobrot alkotott. Ma is áll az 1935-ben készített csengeri és az 1936-os demecseri világháborús emlékmű, amelyek elkészítésében az édesapja is szerepet vállalt.

1937-ben sikereket aratott a budapesti kiállításokon: szobraival elnyerte a Képzőművészeti Főiskola kitüntető érmét (a legtehetségesebb növendékek kiválóságának elismeréséül alapított nagydíjat), a Nemzeti Szalon éremosztályának első díját, és a Korsós leány című szobrával a főváros nagydíját, 200 pengőt.

Tanulmányai befejezése után ösztöndíjasként három évet Rómában töltött. Hazatérte után, 1940-ben elkészítette Ungváron a kárpátaljai harcok hősi halottainak emlékére emelt szobrát. E nagy sikert arató emlékműve valószínűleg az utolsó hazai alkotása, hiszen a második világháború derékba törte e szépen induló szobrászművészi karriert. 1945-ben amerikai hadifogságba esett, német földön kötött házasságot, majd Ausztráliában telepedett le. Új hazájában is kapott művészi megrendeléseket, de nagyra hivatott művészete ezekkel együtt sem tudott kiteljesedni. Még tele volt tervekkel, amikor 1978-ban, 66 éves korában váratlanul meghalt.

A Jósa András Múzeum hamarosan megnyíló kiállítása segítheti az emlékezőket, hogy felidézzék e kalandos életpálya állomásait, hogy emlékezzenek az Országzászló és Jósa András szobrainak az alkotójára, Osváth Imrére! 

Ilyés Gábor

(A teljes szöveg még több képpel itt olvasható: www.beszelamarvany.lapunk.hu)