A Mikeczek

XXIII.rész: 2009.

Év elején akciót indítottak az 1944. november 2-án, Nyíregyházáról elhurcolt polgári lakosok újabb történeteinek a felkutatására. Elsősorban olyanok jelentkezését várták, akik újabb információkkal tudtak szolgálni az 1989-ben megjelent kötethez képest. Az egyesületi napok is ezt a célt szolgálták elsősorban, amelyet anyaggyűjtésre hirdettek meg. Ehhez kapcsolódik a kezdeményezésük, hogy a város nevezzen el utcát Soltész Istvánról, salamonbokori tanítóról, aki szintén az elhurcoltak között volt. A város Közgyűlése elfogadta kezdeményezésüket.
Mivel a Krúdy Vigadó az elmúlt év végére bezárt, így új helyet kellett keresni a „Beszélgessünk városunkról!” című programsorozatnak. Az iroda közelében, a volt Kölyökvár épületébe várták február 14-én az érdeklődőket, akiknek dr. Bene János tartott füzetbemutató előadást a nyíregyházi Mikeczekről.

Március 14-én dr. Ulrich Attila történész-muzeológus mondott emlékező beszédet az Északi temetőben tartandó megemlékezésen. Ezt követően elhelyezték az emlékezés virágait az 1848-as sírkertben, majd megkoszorúzták Irányi Dániel emléktábláját.
Április 20-án egy magánszemély kezdeményezésére, a Sóstó-Sóstóhegyi Igrice Egyesület közreműködésével újra elhelyezték Szabó Lőrinc emléktábláját, amelyet még 1992-ben a városvédők állítottak. A ház tulajdonosával való egyeztetés után úgy döntöttek, hogy műszaki okokból nem a ház falára szerelik vissza a márványtáblát, hanem egy méltó fakeretbe foglalva a ház előtti kertben állítják fel. Az eredeti tábla alatt egy a sóstóhegyiekhez szóló Szabó Lőrinc versidézetet is márványba foglaltak. A Városvédő Egyesület nevében Ilyés Gábor titkár mondott avató beszédet.
Május 29-én, Barzó Mihály halálának centenáriuma alkalmából emléknapot rendeztek. Barzó Mihály Nyíregyháza ma is álló több középületének sikeres építőmestere, téglagyárosa volt. A rá való emlékezés már korábban elkezdődött, hiszen a márciusban lebonyolított várostörténeti vetélkedő témája Barzó Mihály és kora volt. A vetélkedő középiskolás csapatok azt az előzetes feladatot kapták, hogy a tablókon mutassák be a Barzó Mihály nevéhez köthető épületeket. A májusi napon a leszármazottak, rokonok és emlékezők először az egykori Barzó családi házhoz vonultak, ahol megkoszorúzták a 2003-ban leleplezett emléktáblát. A koszorúzás után a városházán folytatódott a megemlékezés, ahol egy kiállítás mutatta be Barzó életét és nyíregyházi alkotásait. A kiállítást Nagy Tibor műemléki felügyelő nyitotta meg. Ezt követően a Krúdy-teremben Papp Sándor egy vetített képes előadással elevenítette fel az építőmester életét. Az előadás végén Veres István főépítész köszöntötte a megjelenteket. Egyesületünk erre az alkalomra jelentette meg 25. városvédő füzetét, amit Papp Sándor állított össze. Az emléknap az Északi temetőben zárult, ahol a Barzó-család síremlékénél elhelyezték az emlékezés koszorúit. Az nap résztvevőinek emléklappal és a Városvédő Híradó Barzó Mihály emlékszámával kedveskedtek. (Sajnos a jósavárosi Barzó-emlékmű felújítását, megtisztítását, esetleges áthelyezését a Bujtosra, nem sikerült megvalósítani.)
Május 31-én a Hősök napi megemlékezések sora a Hősök temetőjében kezdődött, ahol Gurbánné Papp Mária köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Bene János megyei múzeumigazgató mondott emlékező beszédet. Ezt követően megkoszorúzták a Hősök terén álló első világháborús emlékművet, majd az Északi temetőben a II. világháborúban hősi halált halt nyíregyházi katonák emlékművénél tartottak megemlékezést. Itt Sille Árpád százados, irodavezető-helyettes mondott beszédet. Délután az orosi temetőben folytatódott a program, ahol ünnepélyesen felavatták a II. világháborús emlékművet.
A rácalmási Országos Találkozón (július 15–18.) 5 fő képviselte az egyesületet.
Szeptember 4-én a vasútállomáson és az Északi temetőben tartottak megemlékezést. Utóbbi helyen Szmolnik Károly a szabolcsi repülőkre emlékezett.
Öregdiákok kezdeményezték, az egyesület csak anyagi támogatást adott ahhoz az emléktáblához, amelyet Dohanics Jánosnak emeltek szeptember 12-én a Kölcsey Gimnázium épületének a falán.
„Várostelepítő őseink nyomában” – ezzel a címmel hirdették meg azt a szakmai tanulmányutat, amelyet Nyíregyháza testvérvárosába, Szarvasra szerveztek. A Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával szeptember 26-án megvalósult kirándulás résztvevői tartalmas programokon vehettek részt, de a nap legfontosabb hozadéka mégis a helyi városvédőkkel történő kapcsolatfelvétel volt, amely azóta is tart. Az ő vezetésükkel ismerték meg városuk történetét, épületeit, hajókiránduláson vettek részt a Körös-holtágon és sétáltak az arborétumban. A napot szakmai tanácskozás zárta, ahol a két egyesület bemutatkozott egymásnak, ismertették céljaikat, programjaikat.
Az aradi vértanúkra való emlékezésnek egy új formáját alakították ki: középiskolák tanárait és diákjait kérik fel – minden évben más intézményt –, hogy legyenek a megemlékezés szónokai, ill. a 13 vértanú fehér szegfűjét 13 diáklány helyezze a templom oltárára. Az első év természetesen a házigazdáké, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumé volt. A gimnázium igazgatóhelyettese, az egyesület tagja, Máté Zoltán vállalta az emlékező beszéd elmondását a templomban és Damjanich János szobránál is. (Az egyesület a következő években is számíthatott Máté Zoltánra a megemlékezés minél sikeresebb lebonyolításában.)
Október 10-én Tóth Sándor adott ízelítőt készülő új könyvéből Fejezetek a Megyei Vöröskereszt történetéből címmel, míg november 14-én dr. Reményi Mihály cserkészélményeit osztotta meg az érdeklődőkkel.
November 1-én a Hősök temetőjében lévő mintegy 9 ezer sírra mécsest helyeztek lelkes önkéntesek segítségével. November 2-án pedig elhelyezték a megemlékezés virágait az Elhurcoltak emlékhelyénél.
Novemberben jelent meg – az egyesület támogatásával is – „A vármegye legkedvesebb gyermeke” című Jósa András emlékkönyv, amelyet tagtársunk, Stevanyik András szerkesztett Jósa születésének 175. évfordulója alkalmából. A jósavárosi szobrának megkoszorúzásán az egyesület is képviseltette magát.
szerző: Ilyés Gábor