Kölcsey Ferenc A Kölcsey nemzetség talán már a honfoglalás előtt élt Szatmár megyében, ám az ott jól ismert köznemesi család korábban sohasem szerzett nevet magának az országos politikában. Kölcsey Ferenc politikai pályája is Szatmár megyében kezdődött. A megye jegyzőjévé választotta, s így neki kellett megfogalmaznia a jelentős politikai határozatokat. A debreceni kollégiumban a felvilágosodás elvein nevelkedett Kölcsey ezért szívesen vállalta, igaz, csak rábeszélés után a fontos hivatalt. Tudták róla, hogy csendes, visszahúzódó ember. Magányosan, család nélkül élt, egyik szeme világát még kisgyermek korában, himlőben elvesztette. Sápadt arcával, magas, kopasz alakjával idegenszerűen is hatott a napcserzette mokány nemesek között. Azt már csak néhány jóbarát és irodalomkedvelő tudta róla, hogy az örökölt birtokán gazdálkodó, árvizekkel, pörös szomszédokkal bajlódó nemes úr verseket, elbeszéléseket, tanulmányokat is ír. 1823.-ban, elvonult magányában, de már a közéleti felpezsdülés idején írta meg a Himnuszt, amelynek címéhez a cenzúra kedvéért hozzátette: A magyar nép vérzivataros századaiból. Az Erkel Ferenc megzenésítésében nemzeti himnuszunkká vált, a vers, vallásos hagyományokra támaszkodó, Istenhez forduló, dicsőítő-könyörgő fohász: a nemzeti bűnök és a nemzetre mért sorscsapások kiegyenlítik egymást, az isteni értékrend szerint most már szebb jövőnek kell jönnie a magyarság számára. Irodalmi bírálatai, versei, emlékbeszédei, értekezései egymás után jelentek meg a kor kis példányszámú irodalmi lapjaiban. Kölcsey bekapcsolódott az irodalmi életbe, 1826-ban Pestre költözött, s megindította a rövid életű Élet és Literatúra című folyóiratot. Irodalmi eszményei átmenetet alkotnak a hagyományos, kötöttebb formákhoz ragaszkodó klasszicista, és a merészebb megoldásokat kereső, a személyiségnek tágabb mozgásteret biztosító romantika között. 1827.-ben átvette örökölt birtokát. Más megélhetési lehetőség híján, kedve ellenére, gazdálkodni kellett. Könyvekhez csak nehezen, a negyedéves debreceni vásárok alkalmával jutott. A hírek nem kerülték el, hiszen élénk levelezést folytatott írótársaival, s ez kötelessége is volt, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá választotta. 1832.-ben megyéje országgyűlési követté jelölte, Pozsonyban hamarosan a reformellenzék vezetői közé emelkedett. Ekkor vált országosan ismertté és tiszteltté. Nagy beszédei – többek között a magyar nyelv ügyében, az önkéntes örökváltság tárgyában – művészi szempontból is tökéletesen megformáltak. Kölcsey a magyar parlamenti szónoklat megteremtője. Dörgő hangú kortársaitól eltérően „síron túli, halk halotti hangon” szólott, temetői csend borult a teremre, amikor felszólalt. Kölcsey megújította a magyar politikai nyelvet. Tőle származnak olyan közismert megfogalmazások, mint „haza és haladás” vagy „nemzeti hagyományok”. „A tizenegymillió ország-lakos sorsa”, nemzetté emelése foglalkoztatta. A bécsi reakció Kölcseyt, az országgyűlés egyik vezetőjét, el akarta távolítani Pozsonyból. Ezért megyéjében, Szatmárban eget-földet megmozgattak, hogy az ottani haladó követutasítást, amellyel Kölcsey felérkezett, megváltoztassák. Sikerült is ott visszavonatni az örökváltsági reformot. Kölcsey bár forma szerint maradhatott volna, nem akart az elveivel ellentétes utasítás alapján cselekedni, ezért 1835.-ben lemondott követi megbízatásáról. Elhagyta Pozsonyt. Kossuth Lajos e napon gyászkeretben küldte szét az Országgyűlési Tudósításokat – s visszatért Szatmárba. Élete végén unokaöccse számára összefoglalta gazdag élete erkölcsi tapasztalatait. A Parainesis ( intelmek ) Kölcsey Kálmánhoz című értekezés önismeretre, önnevelésre, a haza és az emberiség szeretetére szólítja olvasóit. Nyíregyháza, 2015. január 02. Bolyán Sándor